Nálunk működött az előző, bírjuk
Tom Hollandot, és bár már szinte követhetetlen, hogy az amcsik hányszor, milyen
különféle koncepciókkal rugaszkodtak neki a hálószövő sztorijának, Pókember
akkor is a kedvenc szuperhősünk marad, punktum. Még akkor is, ha nem
feltétlenül úgy képzeljük el Peter Parker karakterét és a ’pók-verzumot’, ahogy
azt Jon Watts 2017-ben, a mostani sorozat első epizódjában a vászonra álmodta.
A mostani széria azonban vitán
felül a legötletesebb és leginvenciózusabb az eddigiek közül, Tom Holland pedig
lazán elviszi egymaga a hátán az Idegenbent is.
Az új mozi nagyot húz azzal, és
egyáltalán nem válik a kárára, hogy a cselekményt áthelyezi a tengerentúlra,
Európa ikonikus helyeire. Peter ugyanis az európai vakáció kellős közepette
találja szembe magát élete eddigi legnagyobb kihívásával. A coming-of-age
pók-sztori tovább szövődik, hősünkre a szerelem is rátalál – az Eufóriából
ismert Zendaya alakítja MJ-t -, s még ha mindvégig ott motoszkált bennünk, hogy
ez a felállás bizony köszönő viszonyban sincs az általunk olyannyira kedvelt eredetivel,
Stan Lee legendás képregényhősével, piszok szórakoztató Jon Watts
Spiderman-parafrázisa!
A sztori nem túl bonyolult – hogy
is lenne az -, szerencsére azonban az írók behúztak egy ötletes fordulatot a
film derekán, ami az addigiakhoz képest mindenképp új szinteket – és színeket -
hoz a történetbe. Peter Parker, ha lehet, még nagyobb slamasztikába kerül, mint
bármikor eddig, mi pedig izgulhatunk, hogy a tinédzser szuperhős teljesítse a
rá rótt, már-már lehetetlennek tűnő feladatot.
A hormonjaikkal viaskodó kamaszok
szerelmi élete ellenben már kevésbé izgi. Láttuk ezt a huzavonát már ezerszer,
ezer féle módon - Watts nem képes újdonságokkal gazdagítani a jól ismert
toposzt.
Mysterio karaktere viszont
telitalálat, köszönhetően Jake Gyllenhaal szokásosan szenzációs alakításának/átlényegülésének.
Mindezt úgy, hogy közben nem nyomja le Hollandot, hagyja érvényesülni fiatal
kollégáját.
A Pókember: Idegenben
tulajdonképpen „a tökéletes nyári block buster”, annak minden pozitívumával –
és negatívumával. Remekül szórakozunk közben, de igazán mély nyomot nem hagy.
„Csupán” a funkcióját, és a vállalásait
teljesíti. Azokat viszont maradéktalanul!
75%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése