A Bilincsben majd az 1922 c.
filmekkel a Netflix bebizonyította - számtalan félresikerült próbálkozás és
kudarcba fulladt kísérlet után -, hogy mégis lehet valamirevaló Stephen King
filmadaptációt készíteni.
Ezúttal a Kocka tapasztalt
rendezője, Vincenzo Natali szaladt neki egy újabb SK-mozinak, amelynek
alapanyagát egyébként a horror-mester fiával, Joe Hillel közösen írta.
Ismét egy rövid lélegzetvételű
King-művet szemelt ki magának a Netflix, Natali személyében pedig egy
karakteres karmestert is sikerült szerződtetniük a projekthez.
Az In the tall grass ráadásul ígéretesen
nyit, a film első 20-30 percében benne van az az összehasonlíthatatlan hangulat
és esszencia, ami csakis Stephen King történeteire jellemző.
Egy férfi és egy nő (mint azt
később megtudjuk: testvérpárról van szó) a hosszú, San Diego-ba tartó több ezer
km-es utazás során kényszerpihenőt tart valahol az isten háta mögött. Becky állapotos,
így kénytelen kelletlen egy hatalmas mező mellett állnak meg, ahol a fiatal nő
a rapid rosszullétet követően vissza tudja öklendezni az aznapi reggelit.
Mielőtt azonban Cal és Becky
tovább állna, egy kisgyerek segélykiáltására lesznek figyelmesek. A hang a „magas
fűből” érkezik. A testvérpár nem teketóriázik, rögvest a kölyök segítségére
sietnek, s a „rengetegbe” vetik magukat, nem sejtve, hogy valamiféle földön
túli területre tévedtek, ahol hamarosan életük eddigi legbizarrabb,
legveszedelmesebb élményében lesz részük.
A látvány és az operatőri munka
szenzációs, a gond a színészvezetéssel, és a szkripttel van. Ez pedig elég
ahhoz, hogy összességében egy b-kategóriás horror-katyvasszá degradálódjon a
reménytelin és izgalmasan induló sztori.
Sajnos alig tudunk meg valamit a
szereplőkről, amit meg megtudunk, az közel nem olyan érdekes, hogy igazán
izgulni tudjunk értük. Bár Patrick Wilson kitűnően hozza a megtébolyodott
gonoszt, valójában az ő karaktere is súlytalan.
Kár, hogy szinte alig-alig kapunk
kézzelfogható magyarázatot a történésekre. Kár, hogy mindvégig jótékony homály
fedi az eseményeket. Nem kedveljük, ha mindent a szánkba rágnak, de Natali
narratívája és történetvezetése finoman szólva is zavaros.
Így A magas fűben egy szemrevaló
vizualitással megtámogatott – s e tekintetben vitathatatlanul emlékezetes – blődliként
vonul be a Stephen King filmadaptációk jegyzékébe.
Erre mondják a szakírók, hogy „kihagyott
ziccer”.
45%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése