Köpni vagy nem köpni, ez itt a kérdés?
Mit teszel, ha rájössz: az apád, akire kiskölyök korodban felnéztél, akivel
együtt táboroztál a hegyekben, aki a cserkészcsapat kapitányaként megtanította,
hogyan kell tengerész csomót kötni, tulajdonképpen egy ádáz sorozatgyilkos,
akinek 13 nőáldozat szárad a lelkén?
Tyler akkor kezd el gyanakodni,
amikor apja furgonjában egy megkötözött nő fotójára lel. Majd egyre több
árulkodó jelre lesz figyelmes, végül a családi pajtában még több bizonyítékot –
polaroidokat, rajzokat, furcsa eszközöket - talál.
A tinédzser nyomozásba kezd, a
kisváros weirdo-jában, a szintén kívülálló Kassiben pedig – akiről kiderül,
hogy valójában ő maga is érintett az ügyben - tökéletes detektív-partnerre tesz szert.
A fiatal Arkansas-i direktor, Duncan
Skiles második egész estés filmjében az a legkirályabb, hogy nem akar semmit
túlmagyarázni, nem papol, és nem ítélkezik. S mint minden jó independent mozi,
él a függetlenség adta lehetőségekkel. Kompromisszummentes, és ebből
következően egyedi!
Dylan McDermott szenzációsan jó
az apa szerepében, de a Tylert megformáló Charlie Plummer is elképesztő
alakítást nyújt!
Nekik is köszönhető az
egyedülálló filmélmény, Skiles azonban szintén tesz róla, hogy szép lassan a bőrünk
alá másszon a rettenet. S mindezt nem olcsó riogatással, különféle
horror-trükkökkel éri el. Egész egyszerűen megmutatja, hogy hogyan történne
mindez a valóságban.
Egy pillanatra sem fordul meg a
fejünkben, hogy valami extrém, rendhagyó sztorival van dolgunk. Sőt, az apa
ténykedése egészen banális és hétköznapi – mondhatni magától értetődő. Épp
ezért is olyan kényelmetlen/kellemetlen film a The Clovehitch Killer.
Feszült, nyomasztó felső ligás
kisvárosi thriller-dráma! Nem maga a tökély, az atmoszféra, a suspense, és a
színészi játék viszont olyan bivalyerős, hogy napokig emlékezni fogunk rá!
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése