Budapest, vagy Bukarest?
Komoly fejtörést okozott a film
készítőinek eme dilemma.
Eredetileg nálunk forgatták volna
a Shia LaBeouf nevével fémjelzett – műfajilag igen nehezen bekategorizálható –
alkotást. Végül aztán a románok vitték el a balhét, a Project X
forgatókönyvírója, Matt Drake pedig Budapest helyett egyszerűen „ráhúzta”
Bukarestre a történetet. Szerencséjére csupán a ’d’ betűt kellett ’k’-ra
módosítani, illetve a ’p’-t ’r’-re cserélni. Ugyanis a sztori szempontjából
szinte teljesen irreleváns a helyszín.
Az amerikaiak sztereotip
beidegződéseinek hála ismét minden kelet-európai vagy maffiózó, vagy drogdíler,
vagy pedig kurva. A kontextus meg kísértetiesen hasonlít a jól ismert 8 kerre,
úgyhogy: ’welcome home’, barátaim!
Fredrik Bond 'első filmje' épp olyan, mint egy valódi, hamisítatlan „első film”: ambiciózus, naiv
módon bevállalós – és túlságosan érződik rajta az akarás… Ugyanakkor, "cserébe",
meglehetősen kaotikus és feleslegesen tömény...
Hiába versenyeztették a művet az
európai kapcsolatoknak hála a 2013-as Berlini Nemzetközi
Filmfesztiválon, a kritikusok zöme nem volt elragadtatva a látottaktól.
Jogos az elégedetlenkedés, hiszen
Bond munkája Bond nélkül vélhetően sokkal klasszabb lett volna. A dilemma, vagyis inkább a zavarodottság – a
Budapest – Bukarest kérdéskör analógiáján elindulva – szinte mindvégig érezhető. Mintha a rendező nem igazán tudta volna eldönteni, hogy mit is akar, és
hová is tart valójában.
De az a legkevesebb, hogy
koncepciótlan a mű, hiszen egy ilyen típusú mozi kapcsán simán vállalható –
sőt, még akár erény is lehet – az esetleges műfaji sokszínűség. A legnagyobb
probléma az egyenetlen színvonal, a kissé
következetlen szkript (a szerelmespár szerelmét pl. nagyon nehéz átérezni és
komolyan venni…) valamint a videoklipes-jelleg, a maga unalmas
slow-motion-jeivel és villódzó képsoraival.
Az elegancia és a jóféle
stílusérzék hiányzik picit a The necessary death of Charlie Countrymanből, mely
így, jelen állapotában csupán egy nagy műfaji katyvasz - ami vitathatatlanul
érdekes egy darabig (főként a fényképezés okán), de hosszútávon kifejezetten
fárasztó.
Shia LaBeouf alakítása viszont
valóban figyelemreméltó. A srác – ha hihetünk a bulvárnak – még az LSD-t is
kipróbálta annak érdekében, hogy hihetőbben tudja interpretálni a filmbéli
drogos tripet.
A román gengsztert megformáló
Mads Mikkelsen cool, de Evan Rachel Wood már sokadszorra színtelen és fakó -
jót tenne neki végre valami fajsúlyosabb szerep!
A románok nyilván nagyon örültek
annak, hogy egy nagyszabású (?) amerikai produkció elkészültében vállalhattak
szerepet, és az is biztos, hogy a bukaresti mozilátogatóknak nagy élményt
jelenthetett a jól ismert utcákat, tereket viszontlátni a vásznon („Nézd már
Adrian, abba a sarki közértbe járok vizes zsemléért!!!”)…
De összességében sajnos túl terjengős, túl zavaros, túlontúl kusza a film
ahhoz, hogy önfeledten élvezni tudjuk. A potenciál pedig megvolt…
55%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése