Ennyire kendőzetlenül és
szókimondóan még sosem beszélt Hollywood a szexről. Számomra azonban ez a
stílusú kommunikáció és formanyelv kissé ízléstelen. Nos, félre értés ne essék,
nem vagyok prűd, de egy idő után már nem annyira vicces huszadszorra is
ugyanazt a faszverős poént végighallgatni.
Joseph Gordon-Levitt első
direktori munkája a Don Jon, mely egy nőfaló tahó portréja. Az, hogy a színész-rendező-forgatókönyvíró
egy kevésbé konvencionális módját választotta a téma bemutatásának, még nem
feltétlen eredményezett egyéni, kiegyensúlyozott mozit.
Kicsit csörög-zörög bizony a
gépezet.
Scarlett Johansson mondjuk fainul
hozza az ostoba szőke karaktert. Bár a színésznőnek annyira nem lehetett nehéz
dolga, hiszen hiába a csinos kis pofi és az ábrándos tekintet, Scarlett
arcberendezése és mimikája mögött mindig is ott lapult egyfajta egyszerű, pőre közönségesség.
A film egyébként úgy indul, mint
egy tök átlagos romantikus vígjáték, majd a játékidő előrehaladtával a
megszokott panelek helyett a szkript beemel egy-két váratlan elemet. Ezzel
önmagában még nem is lenne probléma, sőt, de Joseph-Gordon Levitt sztorija sajnos
icipicit skizóvá válik a műfaji sokszínűség miatt. Ráadásul aztán
ahelyett, hogy valami különleges, érdekes konklúziót tálalna fel desszert
gyanánt, kiszúrja a szemünket egy olcsó, elcsépelt magyarázattal.
Érdekes, nem tipikusan amerikai
mozi a Don Jon. Vagyis inkább: szeretne „nem tipikus” lenni.
Az előzetes beharangozók alapján
kicsit többre, jobbra, minőségibbre számítottam…
65%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése