„Félsz a félelemtől?”
Michelle Williamsnek már megint házassági
problémái adódnak…
A Volt egy tánc-ot akár a Blue
Valentine líraibb alteregójának is nevezhetnénk.
Sarah Polley alkotása kiválóan
rímel Derek Cianfrance szintén a párkapcsolatok zenitjét, majd mélyzuhanását
ábrázoló 2010-es könnyfakasztó történetére. Bár Polley Take this Waltz c. műve
jóval intimebb, finomabb és légiesebb a kíméletlenül őszinte, már-már kegyetlen
Blue Valentine-nál.
A sztori kísértetiesen
hasonlít a Ryan Gosling-os „lejtmenetre”: itt is egy jó néhány
éve házasságban élő pár egymástól való elhidegülését követhetjük nyomon, azzal
a különbséggel, hogy Polley a cselekményt valamivel tovább szövi. A „tovább
lépés” fázisait a film utolsó 20 percében egy kiváló montázs hivatott
bemutatni. Egész egyszerűen zseniális, ahogy a Váratlan utazás egykori Sara
Stanley-je kb. 2 percben felvázolja a kíméletlen igazságot. Hiába „váltunk”,
hiába jön az új, friss, az előbbinél elsöprőbb erejűnek vélt szerelem, a
végkifejlet úgyis ’egy’: a romantikus pillanatokat és a szenvedélyes
szeretkezéseket felváltja a közös popcorn zabálás a tv előtt, jönnek a szürke
hétköznapok és a rutinszerűség. Vagyis: csupán a személyek változnak, a
szituáció ugyanaz marad. Feleslegesen kapálózunk tehát… a végkövetkeztetést
mindenki levonhatja kénye, kedve szerint… És épp ez a film egyik legnagyobb
erőssége, hogy egy pillanatra sem foglal állást!
Mindemellett pedig hús-vér
szereplőkkel dolgozik. Michelle Williams természetes, mint mindig, Luke Kirby ábrándosan néz, ahogy azt a forgatókönyv és a karaktere megkívánja.
A legnagyobb meglepetés azonban
Seth Rogen, aki végre egy komoly, drámai szerepben is kipróbálhatta magát - és
egyáltalán nem vallott szégyent...
A Volt egy tánc címe (Take this
waltz) Leonard Cohen klasszikus kesergőjére utal. De vajon valóban csak egy
tánc jár mindenkinek, aztán pofa be, és alapállás?
Gondolkozz!
85%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése