Kapott hideget-meleget, s
helyenként valóban picit felszínesnek – ha úgy tetszik: erőltetettnek – hat,
mégsem lehet rá haragudni.
A 84 nyarával kapcsolatban
nyilván mindenki a Stranger Things-re, vagy az óriási sikert aratott tavalyi
Stephen King – adaptációra, az Az-ra asszociál majd, vagy épp a kis hazánkba
hivatalosan nem bemutatott Super Dark Times-ra. Ugyanakkor azt is muszáj
megjegyeznünk – a film, illetve az alkotók védelmében -, hogy az RKSS névre
hallgató ausztrál rendező triónak nem ez az első ’80-as évekbeli kalandozása.
A csapat 2015-ös Turbo Kid-je
ugyanezt az érát szemelte ki magának, csak picit más perspektívából. Abban a filmben
több kraft volt, ez vitathatatlan, de alapvetően a Summer of ’84-nek sincs oka
szégyenkezni. Csak itt most valóban túl sok az áthallás, a karakterrajzok
skicc-szerűek, és picit több a modorosság.
Mindazonáltal nem tudunk
egyetérteni azokkal, akik „uncsizással” vádolják a filmet. Tény, hogy a sztori
első fele nem az izgalmakról és a pörgős szekvenciákról szól, de akad azért ott
is történés. És nem utolsó sorban: van ott is feszkó!
Az alapsztori nem túl eredeti.
Aki látta D.J. Caruso Disturbiáját, tudja miről beszélünk. Mégis dicséretes,
hogy a fináléban az alkotók egy tök más szintre vitték ezt a szomszéd-megfigyelős,
voyeur történetet, s mertek olyan lezárást rittyenteni, ami közel sem a tipikus,
megnyugtató, komformista Hollywood-i konklúzió.
Tulajdonképpen ezen zárlatnak
köszönhető, hogy a film végül mégsem szimpla Stranger Things-parafrázisként
vonul majd be a köztudatba, s nem vádolható azzal sem, hogy pusztán a ’80-as
évek revivalt igyekezett meglovagolni.
Kőkemény fuck-ot azért nem mutat
(az lett volna az igazán nagy trüváj!), annál jólfésültebb. De így is bátor
húzás volt nem színtiszta happy enddel pontot tenni a történet végére.
Sajnos a szereplők közel sem
olyan karakteresek, mint a Strangerben, s a popkulturális utalások sem olyan
frappánsak - inkább csak kötelezőek. A BMX-el – mi mással? - flangáló srácok
sorozatgyilkos-vadász sztorijában azonban van potenciál! És simán lepörög a 100
perces film, anélkül, hogy a telefonunkat nézegetnénk unalmunkban, vagy
elkalandoznának a gondolataink.
Összességében nem szórakoztunk
rosszul!
65%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése