Az izlandi Baltasar Kormákur az
Everesttel már bizonyította, hogy ért a katasztrófa helyzetek, az ember és a
természet gigászi párharcát bemutató krízis szituk zsigeri ábrázolásához.
Ezúttal egy 1983-as megtörtént
eset köré szövi másfél órás játékfilmjét, mely egy újdonsült szerelmes pár
hajótöréséről, romantikus viszonyának kibontakozásáról, s az elemekkel való
küzdelméről szól.
Tami és Richard sztorija a festői
Tahitin kezdődik. A San Diego-i fékevesztett huszonéves lány, és a brit
magányos farkas világutazó ebben a paradicsomhoz hasonlatos pazar közegben
találkozik, s szeret egymásba. S itt kapják meg a gazdag angol házaspártól a „tuti”
melót: azok luxus vitorlását kell Tahitiból Kaliforniába vinniük, átszelve az
Óceánt. A munkáért 10 ezer dollár, s két repülőjegy – vissza Tahitire - a fizetség. A fiatalok picit hezitálnak – főként a hajózásban és a szerelemben nem túl járatos lány -,
de végül a pénz, s legfőképp a kaland mellett döntenek, mely aztán örökre
megpecsételi a sorsukat.
A Tamit alakító főszereplő,
Shailene Woodley produceri bábáskodása mellett készült Sodródás igazi szerelem projekt.
Minden tekintetben! Woodley apait, anyait belead, nem túlzunk, ha azt állítjuk,
hogy ez a fiatal művésznő eddigi legátütőbb színészi munkája, amellyel immáron pályájának érett szakaszába
lépett. Nagyon szép ívet rajzol a karakterének, tanítani valóan építi fel a figurát.
Mivel egy többségében
kétszereplős filmről van szó, sok múlik a szerelmespárt alakító színészek
interakcióján, a kettejük közötti „kémián”. Nos, sajnos a helyzet az, hogy a
bizonyos „szikra” esetünkben hiányzik. Illetve: nagyon nehéz elhinni az
egyébként kiváló Sam Claflinnek és Shailene Woodleynak a mindent elsöprő
szerelmet. Az a néhány halkan elsuttogott szerelmes szó, és kissé művi gesztus
nem elég. Valahogy nem működnek ők ketten együtt, vagy legalábbis nem úgy
működnek, ahogy kellene. Ez pedig sokat ront a történet átélhetőségén, melynek
katasztrófafilmes pillanatai ellenben egyáltalán nem rosszak,
sőt! Akkor él igazán a film, amikor a tragikumra koncentrál!
Kormákur koncepciója, hogy
szimultán mutatja a pár megismerkedésének történetét az óceánon való
kálváriájukkal, akár elsülhetett volna jól is. Főleg, ha nem tölt annyi időt a
felesleges mellékzöngék bemutatásával. Noha a film nem hosszú, mégis az az
érzet, hogy jócskán le lehetett volna faragni a játékidőből. Vagy: több
figyelmet kellett volna szentelni a drámára, a kissé pátoszos, csöpögős
romantikus szál ellenében. S talán akkor nagyobb, jelentősebb hangsúlyt kaphatott
volna a két ember lelki összefonódása, kapcsolata is.
Pedig a Sodródásban közel sem
olyan idétlen módon van jelen a romantika, mint a nemrégiben bemutatott Hegyek
között c. moziban. Melyben Kate Winslet és Idris Elba szeret egymásba a nagy
büdös kilátástalanság kellős közepette.
A túlélőfilm és a ponyvaromantika viszont nehezen férnek meg egymás mellett, nem kompatibilisek egymással, s ez a tétel
ebben a moziban is bizonyításra talál.
Shailene kifinomult, intelligens
játékának köszönhetően azonban a Sodródás képes valamelyest emlékezetes
maradni. S a Pi-életéből kölcsönzött fordulattal a végén még hatásos is tud
lenni. Ugyanakkor azt a zsigeri élményt nem nyújtja, mint a Robert Redford
nevével fémjelzett Minden odavan.
Picit felemás…
65%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése