A dél-koreai Zodiákusként is
emlegetett Halál jele, 15 év távlatából nézve is időtálló, unikális
filmalkotás. Joon-ho Bong (Okja; Snowpiercer) 2003-as kult mozija, mint
megannyi távol-keleti mozi, szintén próbára teszi a nyugati – legfőképp:
hollywoodi – filmeken edzett nézőt.
Hisz hiába üldözünk
sorozatgyilkost, s hiába a thrilleres, krimis felütés, itt simán beférkőzik egy
kis burleszkes humor a borzalmak közé, s a halál, és az explicit erőszak sem
úgy van kezelve/láttatva/tálalva, ahogy nálunk Európában, vagy épp a tengerentúlon.
Más kultúra, más attitűd, más
hangvétel.
Ez utóbbiak, illetve a műfaji keretektől való elrugaszkodás adják a
sava-borsát a filmnek!
Megtörtént eseményeken alapuló
történettel van dolgunk, mely a ’80-as évek Dél-Koreájába röpít. A
rendszerváltás kibontakozóban. Ebben a feszült légkörben kell szembenéznie a
kisvárosi detektívnek, Park Doo-Mannak a települést rettegésben tartó gyilkosság
sorozattal. Az elkövető esős éjjeleken rabol el, erőszakol és öl meg csinos
hölgyeket. A rendőrség tehetetlen, a gyilkos akkurátus, nem hagy nyomot maga
után – leszámítva az egyre csak gyarapodó holttesteket.
A kilátástalan helyzetben
Szöulból érkezik a kisvárosi kapitányságra Seo Tae-Yoon detektív, hogy megfontoltságával
segítségére legyen a nyomozásban a kissé forrófejű Park-nak.
Egymásnak feszül hát a halladó
szellem, az amerikai mintát követő Seo és a főként sztereotíp módszerekkel
dolgozó, konzervatív Park. A kisvárosi nyomozót presszionálja a kisvárosi
közeg, s minél hamarabb pontot szeretne tenni az ügy végére, a Szöulból érkező
kolléga viszont módszeresebben, átgondoltabban melózik. A két férfi motivációja mégis egy, hisz az események előrehaladtával mindketten az ügy
megszállotjaivá válnak. S amilyen nyugodt mederben csordogál a film első fele,
olyannyira válik egyre nyugtalanná, és zaklatottabbá a második egy óra.
Bong kiváló stílus – és arányérzékről
tesz tanúbizonyságot. A semmihez sem hasonlítható keleti elegancia csak úgy
sugárzik.
…s végezetül, a nagyszerűen építkező
cselekmény, s a roppant feszes végjáték után, a rendező lírai zárlattal
koronázza meg művét. Még pikánsabbá, még drámaibbá, még emberibbé téve azt.
Nem egyszerű néznivaló A halál
jele. Már a „műfaj-hűtlenség” és a történet kevélysége miatt sem. Viszont ha
beleásod magad, s hagyod, hogy rádtelepedjen a távol-keleti hangulat - s
elvonatkoztatsz a megszokott narratívától -, nem mindennapi élményben lehet részed!
85%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése