Azt azért nem mondanánk, hogy Villeneuve hagyatéka egy cseppet sem
érezteti a hatását. Tény azonban, hogy a Sicario
– széria (ismerve a dolgok, illetve a történet alakulását, és állását bizton
beszélhetünk „szériáról”) némileg zsánert és attitűdöt cserélve, az előzőekhez
képest jóval közérthetőbb, populárisabb irányt vett.
Vagyis: ezúttal sokkal kevesebbet
moralizál a film, a szereplők motivációját és jellemét sem vesézgeti olyan
elánnal, mint korábban. S a történet sem olyan komplex, mint Dennis Villeneuve „original” Sicario-jában volt.
Sok szempontból mindez nyilván
nem válik a film javára, ugyanakkor a rettentően tehetséges olasz rendező, Stefano Sollima (Gomorrah; Suburra) mégis csak a legmegfelelőbb fazon, aki átvehette
a kanadai sztárrendezőtől a stafétát. És Taylor
Sheridan (forgatókönyvíró) is maradt – akinek a neve szintén garancia a
minőségre.
Ettől függetlenül azért van a Sicario második részének egy kis iparos
jellege. No persze független moziként – vagyis az előző etaptól elvonatkoztatva
– ez még így is bőven több, mint átlagos. Az imént említett fickók nem
kispályások, nem beszélve arról, hogy Josh
Brolin és Benicio Del Toro sem a
B-ligában játszanak. Mindkét színművész igazi jelenség, s még akkor is eszement
a karizmájuk és öröm őket nézni a vásznon, ha csak szimplán a távolba révednek
és nem szólnak egy kurva szót sem.
Mégis van hiányérzet. Hiányzik Villeneuve mozijának összetettsége és
mélysége. Az új Sicario ugyanis egy
profin összerakott és levezényelt akció-thriller, nem több. Egy kissé faramuci
fordulattal a végén. Amire nyilván szükség volt, hisz – ja, elfelejtettük
említeni – franchise épül!
Szóval nem rossz ez, de van azért
min faragni, javítani! Szerintünk: Sollima
maradjon – ha már nekikezdett - és a harmadik részre hozza magával a Gomorrah és a Suburra rétegeltségét és intellektusát! Akkor nem lesz gond!
70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése