„Vége az aranyéletnek” – mondja Döbrösi
Laura karaktere Míra az utolsó epizódban, bámulva a… no de ne szaladjunk
ennyire előre! Szóval valóban ennyi volt! És milyen jó volt! Pláne, hogy az
alkotók képesek voltak megálljt parancsolni maguknak, hisz az elkötelezett
rajongók vélhetően még sok-sok évadon keresztül, akár némi színvonalesés árán
is hajlandóak lettek volna kitartani a Miklósi família mellett.
Az Aranyélet azonban - minden hibája
ellenére - rendkívül ambiciózus. Mondhatni, a legambiciózusabb magyar széria,
ami ezidáig napvilágot látott. Tovább megyek: a legprofibb és a legszerethetőbb
is egyúttal!
Dyga Zsombor és csapata, valamint
a forgatókönyvíró brigád mindkét eddigi évadban új kontextusba
helyezték a gengszter família viszontagságait - új kihívások elé állítva a szereplőket. Ezúttal sem mentek a tutira:
elemelték Miklósiékat a budapesti rózsadombi miliőből, s a fővárosi szennyből.
A helyszín ezúttal a csodás Dunakanyar. A sok kalamajka után itt próbál új
életet kezdeni a „klán”, és hát – magukat nem meghazudtolva – most sem kicsiben
játszanak, nem „próbálkoznak”: rögtön a Dunakanyar irányítóivá kívánnak válni.
Atti elegáns öltönyben feszít és gengszterkedik, Janka a kisváros polgármesteri
babérjaira tör, Gál Feri pedig Buddhát játszva a háttérből figyeli – értsd jól:
pénzeli - az eseményeket.
A gyerekek, főként Márk, az
elődök által kitaposott ösvényen haladnak – a srác esetében ugye még mindig Endre bá’
a legfőbb mentor és példakép. Míra igyekszik megszabadulni a család rabigáitól,
olyannyira, hogy a 3. évadban az ő karaktere az, aki talán a leglátványosabb
fejlődésen, átalakuláson megy keresztül.
De ahogy a kiscsaj, úgy a bátyus,
Márk is érzi a lelke mélyén, hogy az „aranyélet” fenntartása micsoda
áldozatokkal jár. S így vagy úgy, különféleképpen, de mindkét fiatal a szülők
ellen fordul, ez a szál pedig a mostani, utolsó 8 epizód egyik legizgalmasabb
szegmense.
A festői környezet már-már
zavarba ejtő kontraszt a család bűnnel, vérrel átitatott hétköznapjaival szemben.
Az alkotók ismét remekbe szabott
képekkel, nyugati színvonalú, „nagyvásznas” vizualitással kápráztatják el a
nézőt. A Dunakanyar pazar, a kisváros pedig többségében olyan perspektívából
lett lencse végre kapva, mintha egy tengerentúli sorozatot néznénk, s valahol
Brit Columbiában, vagy az USA északi részén kalandoznánk.
A 3. évad nagy kérdése – még a
bemutató előtt – azonban mégis csak az volt, hogy visszatér-e mindenki Endre bá’-ja
a sorozatba? Nem szeretnénk spoilerezni, legyen annyi elég, hogy a rajongók nem fognak csalódni, hisz a forgatókönyvírók tettek róla, hogy
ne múljon el az Aranyélet záró-évada a széria egyik legemblematikusabb
karaktere nélkül!
De bőven szolgáltat érdekességet, izgalmat a többi szereplő is!
De bőven szolgáltat érdekességet, izgalmat a többi szereplő is!
S noha időnként feleslegesen
kacifántossá válik a sztori, és akad jó pár elvarratlan szál a 8. rész végére,
drámai pillanatokból és feszkós helyzetekből ezúttal sincs hiány.
Kicsit ugyan döcögősen indul a
történet, de épp olyan vehemenciával szippant be ez az évad is, mint az előző
kettő, s az 5., 6. rész környékén már túl vagyunk egy-két emlékezetes
csúcsponton is!
Aztán jön a 7. epizód, ami olyan
bizarr és szürreális – esetenként icipicit horrorisztikus -, ami újfent azt
bizonyítja, hogy a sorozat megálmodói mertek elrugaszkodni a megszokottól, s
nem szabtak határt a legbetegebb fantáziájuknak sem. Talán itt érezni azt is,
hogy a kevesebb valamivel több lett volna. Hogy a túlzott „bevállalósság” nem
mindig üdvös, s hogy a drasztikus, sokkoló képsorok picit átbillennek a
realitáson túlra, s mindez valamelyest parodisztikussá és kissé komolytalanná teszi a
látottakat.
No de a bátorságot díjazni kell, s
nem vita tárgya: aki jegyet vált a 3. évad eszeveszett hullámvasútjára, most
sem fog csalódni!
Színészfronton ezúttal is érezni
némi egyenetlenséget (egyes szereplők kimagaslóak, mások továbbra is kínlódnak
a karakterükkel), de összességében erős, emlékezetes zárlatot kapott az
Aranyélet. Meghökkentő, nem várt fordulatokkal, merész bemondásokkal, rendszer
kritikával, és egy bizonyára majd sokak által vitatott, döbbenetes, de
rendkívül emlékezetes fináléval.
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése