Túl van már élete/pályája nagy pillanatain, időtálló alapvetéseket már hiába várunk tőle. Spielberg azonban
hosszú idő után végre megint „játszik”, s mindezt baromi jóleső érzés
figyelemmel kísérni.
Talán első blikkre meglepő lehet,
hogy Ernest Cline sci-fi regényének megfilmesítése a 72 éves direktort találta meg,
hisz a történet a gamer világban játszódik, nagyon „mai” – bocs, nagyon „sci-fi”
-, s így joggal merül fel a kérdés: egy fiatal geek-rendező kezében vajon nem
lett volna feszesebb a gyeplő?
Hiszünk a sorsban, s abban, hogy ezt
a filmet Steven Spielbergnek kellett megrendeznie. Ki más tudta volna olyan
elegánsan, hitelesen prezentálni Cline popkulturális utalásokkal sűrűn teletűzdelt tömény
sztoriját, mint a sokat tapasztalt direktor?
Kubrick Ragyogásának díszletei
között settenkedünk, a DeLorean volánját szorongatva száguldozunk, miközben a
cél, hogy az OASIS virtuális valóságában megszerezzük a három kulcs mindegyikét,
melyet a rendszer megálmodója és megalkotója, James Halliday rejtett el a kibertérben.
A jutalom sok-sok millió dollár, s nem utolsó sorban: maga az OASIS, illetve
annak birtokbavétele. Így minden valamirevaló kiber-maffiózó és kalandor a
három kulcs megkaparintására törekszik. A legkülönbözőbb eszközökkel. Egyesek
az erőszaktól és az illegális módszerektől sem riadnak vissza, csak hogy övék
legyen a dicsőség - és persze: a hatalom!
A sztori központi szereplője,
Parzival is megszállottan kutatja a kulcsokat, csak hogy a többi kulcsvadásszal
szemben nála a fan-faktor dominál. A srác James Halliday rajongóként szinte mindent
tud az OASIS-ről, kvázi tiszteletből „játszik”, elhivatottságból. Az elméje
pedig telis-tele van a rendszerrel kapcsolatos infókkal. Miután
találékonyságának köszönhetően megszerzi az első kulcsot, a figyelem
rászegeződik, s nyomába erednek az OASIS maffiózói, gengszterei és kalózai…
Öröm nézni, ahogy Spielberg
önmagától idéz. Felelevenedik az Indiana Jones – filmek fékevesztett attitűdje,
az ET meseszerűsége, no és a „kaland”, amely miatt a Jurassic Parkot annyira
tudjuk szeretni, mind a mai napig!
A mester a 2000-es évek elején
volt utoljára ennyire elemében. Az egész filmből csak úgy süt, hogy jó kedvvel,
szívvel-lélekkel készült, görcsmentesen, gyermeki odaadással. S hogy miként Parzival az
OASIS-ért, Spielberg is ugyanolyan elszántsággal rajong a filmezésért!
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése