A Cannes-i bemutató elmaradt, a
fesztivál elnöksége ugyanis – továbbra is – elzárkózik a Netflixtől, így a
kortárs mozi egyik legnagyobb reménységének tartott Jeremy Saulnier legfrissebb
munkája végül az interneten debütált, szeptember 28-án - world wide.
Nos, a Hold the Dark azóta kapott
hideget-meleget… Azt azért kutya futtában, zárójelben megjegyeznénk, a
zseniális atmoszférateremtő Saulnier most először dolgozott hozott anyagból: a modern amerikai próza egyik ünnepelt fiatal írójának, William
Giraldinak az azonos című regényét ültette át a vászonra.
Giraldi könyvét nem olvastuk,
viszont ha hihetünk a recenzióknak, a regény nagyon összetett, nagyon bonyi, és
sokkal kevésbé ködös, mint Saulnier adaptációja. S a filmmel ellentétben
egzaktabb válaszokkal is szolgál.
Az alig 42 éves rendező újfent
kitűnően vizsgázik hangulatteremtésből, mégis ez a filmje a legziláltabb, a
legösszeszedetlenebb – főként két előző mozijának koncentráltságával, s művészi
kifejező erejével összevetve. Szemben a Blue Ruinnal itt valahogy kevésbé
működik a bosszú-mechanizmus ábrázolása, s a szereplők közti viszonyrendszerek
bemutatása sem túl kielégítő. De a Green Room szigora és elvetemültsége is csak
nyomokban érhető tetten.
Saulnier most túl teátrális, túl
artisztikus, s az egyébként gyönyörűen fényképezett mozi fókusza épp a lényeget
veszíti rendre szemelől. Pont – az egyébként – izgalmas karaktereit szorítja
háttérbe – az enyhe modoroskodás javára.
No persze a direktor zsenije
azért meg-megvillan. A történet dereka táján levezényelt lövöldözős-rajtaütős
szcéna pl. rendkívül frappáns, és székbe is szegez annak rendje és módja
szerint; mégis úgy érezzük, hogy Saulnier – talán az okból, hogy most nem a
saját sztoriját vitte filmre – a történeten kívül ragadt, s ezért sem képes
maradéktalanul átadni annak esszenciáját.
Jeffrey Wright egyébiránt
tökéletes választás volt a főszerepre, ahogy Alexander Skarsgard is remekül
muzsikál. A karaktereik azonban nincsenek megtöltve valós tartalommal, így
pedig – főként Wright-on érezni – helyenként igen csak tétovák, mintha maguk
sem tudnák értelmezni, dekódolni teljes egészében ezt a misztikus, démoni,
thriller-feladványt.
Jeremy Saulnier tehetséges
direktor, most azonban – nem durván, de – félresiklott. Magához
képest legalábbis mindenképp.
Kíváncsian várjuk a True
Detective 3. évadát, hisz jó ideje köztudomású már, hogy néhány epizódot ő maga
rendezett! Bízunk benne, hogy kiköszörüli a filmográfiáján esett csorbát!
65%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése