2018. október 4., csütörtök

Hold the Dark


A Cannes-i bemutató elmaradt, a fesztivál elnöksége ugyanis – továbbra is – elzárkózik a Netflixtől, így a kortárs mozi egyik legnagyobb reménységének tartott Jeremy Saulnier legfrissebb munkája végül az interneten debütált, szeptember 28-án - world wide.


Nos, a Hold the Dark azóta kapott hideget-meleget… Azt azért kutya futtában, zárójelben megjegyeznénk, a zseniális atmoszférateremtő Saulnier most először dolgozott hozott anyagból: a modern amerikai próza egyik ünnepelt fiatal írójának, William Giraldinak az azonos című regényét ültette át a vászonra.
Giraldi könyvét nem olvastuk, viszont ha hihetünk a recenzióknak, a regény nagyon összetett, nagyon bonyi, és sokkal kevésbé ködös, mint Saulnier adaptációja. S a filmmel ellentétben egzaktabb válaszokkal is szolgál.  


Az alig 42 éves rendező újfent kitűnően vizsgázik hangulatteremtésből, mégis ez a filmje a legziláltabb, a legösszeszedetlenebb – főként két előző mozijának koncentráltságával, s művészi kifejező erejével összevetve. Szemben a Blue Ruinnal itt valahogy kevésbé működik a bosszú-mechanizmus ábrázolása, s a szereplők közti viszonyrendszerek bemutatása sem túl kielégítő. De a Green Room szigora és elvetemültsége is csak nyomokban érhető tetten.


Saulnier most túl teátrális, túl artisztikus, s az egyébként gyönyörűen fényképezett mozi fókusza épp a lényeget veszíti rendre szemelől. Pont – az egyébként – izgalmas karaktereit szorítja háttérbe – az enyhe modoroskodás javára.
No persze a direktor zsenije azért meg-megvillan. A történet dereka táján levezényelt lövöldözős-rajtaütős szcéna pl. rendkívül frappáns, és székbe is szegez annak rendje és módja szerint; mégis úgy érezzük, hogy Saulnier – talán az okból, hogy most nem a saját sztoriját vitte filmre – a történeten kívül ragadt, s ezért sem képes maradéktalanul átadni annak esszenciáját.  


Jeffrey Wright egyébiránt tökéletes választás volt a főszerepre, ahogy Alexander Skarsgard is remekül muzsikál. A karaktereik azonban nincsenek megtöltve valós tartalommal, így pedig – főként Wright-on érezni – helyenként igen csak tétovák, mintha maguk sem tudnák értelmezni, dekódolni teljes egészében ezt a misztikus, démoni, thriller-feladványt.


Jeremy Saulnier tehetséges direktor, most azonban – nem durván, de – félresiklott. Magához képest legalábbis mindenképp.
Kíváncsian várjuk a True Detective 3. évadát, hisz jó ideje köztudomású már, hogy néhány epizódot ő maga rendezett! Bízunk benne, hogy kiköszörüli a filmográfiáján esett csorbát!

65%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése