Már az Austin-i Fantastic Fest-es
bemutatóját követően is elismerően beszéltek az Apostle-ról a kritikusok, de az
október 12-ei Netflix-es premier után is csak úgy sorjáztak a pozitív recenziók
Gareth Evans (Rajtaütés 1-2.) természetfeletti horrorjáról.
Az Apostle nem csupán a
misztikummal és a transzcendenssel riogat! Evans nagyon jól tudja, hogy mivel
lehet ráhozni a frászt a jónépre, s ezen képességét magabiztosan gyakorolja is
a film bő 120 perce alatt.
Szépen építkezik a cselekmény,
hogy aztán tényleg elszabaduljon a pokol, s a történet egy igazán vérmes horror-fináléban
csúcsosodjon.
A rendező – hithű Wales-iként – a
britek kult-horrorja, a The Wicker Man előtt tiszteleg - elsősorban. De azzal,
hogy beemelte a sztoriba a vallást, mint legfőbb riogató-forrást, nem csupán
A vesszőből font ember idéződik meg, hanem Scorsese nem régiben készült
Némasága is.
Evans mesteri – mondjuk inkább
úgy: ördögi – módon világít rá a vallás mindent – de tényleg mindent! - elsöprő
erejére. Hogy a fanatizált szekta tagok akár még a vérontástól sem riadnak vissza,
hogy az Istenük előtt fejet hajtsanak.
Az Apostle főszereplője, a Dan
Stevens által pokoli jól megformált Thomas Richardson azért igyekszik beépülni
a szegregált vallásos közösségbe, hogy a szekta által elrabolt húgát
kiszabadítsa. Aztán persze olyan dolgokkal szembesül a távol eső szigeten,
amelyek felülmúlnak minden képzeletet és racionalitást.
Thomasnak nem csak a közösség
önjelölt prófétájának haragjával – Michael Sheen ismét kiváló! – kell
megküzdenie, hanem a saját – és a sziget démonjaival is.
Fullasztó, mi több, fojtogató az atmoszféra.
Lebilincselő már az első egy óra is. A film második felében viszont Evans
valóban szabadjára engedi a gonoszt, így a történet utolsó felvonása egy
tulajdonképpeni eszeveszett, elmebeteg tombolda. Véres brutalitás, őrület, erőszak.
Már-már elviselhetetlen, helyenként groteszk képkockák.
Vannak azért felróható hibái is a
filmnek. Egyes történetszálak pl. elsikkadnak. Nincs minden konzekvensen végig
vezetve, s a főszereplő és a kiszabadítani kívánt hugica viszonya is icipicit
gyenge lábakon áll.
Az Apostle érdemei, erényei
azonban elvitathatatlanok. Új színt visz az okkult-horrorok mára már fárasztó,
unalmas, klisés egyhangúságába. Ügyesen és hatásosan sokkol, s a transzcendens
elemeket sem elcsépelt módon használja.
Kult-gyanús!
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése