A magyar forgalmazók úgy érezték,
hogy a Hustlers („svindlerek”, „szélhámosok”) címet intenciózusan a beszédes A
Wall Street Pillangói-ra „fordítják”, cserélik.
Nyilván marketing okai (is) vannak
a döntésnek, de szeretnénk leszögezni: a filmnek vajmi kevés köze van Scorsese
kultikus mozijához. És nem csak a történet, a miliő és a hangulat tekintetében
más ez a film, de – bármennyire is fáj leírni, mert tényleg szerettük volna
szeretni – Lorene Scafaria alkotása minőség szempontjából is alulmarad A Wall
Street farkasához képest.
Strip csajok gazdag, rátarti,
szex-éhes, kéjenc pasik bankkártyáit csapolják. Alapvetően nem rossz
sztori ez, csak nem elég fajsúlyos egy bő másfél órás mozihoz. Az újságban
érdekességként biztosan elolvasnánk egy néhány bekezdéses cikket a történetről,
akár szívesen meghallgatnánk egy interjút is az érintettekkel, de azon túl,
hogy ennyi plasztikázott cicit, és kerek feneket Verhoeven Show Girls-e óta nem
láttunk filmen, igazán érdekfeszítő momentumokkal nem szolgál a Hustlers.
Ja, de mégis: J-Lo valóban
színészkedik benne, méghozzá nem is rosszul, de önmagában ez a tény is kevés
ahhoz, hogy igazán emlékezetessé váljon a film. Persze nem elhanyagolható, hogy
Jennifer Lopez 50 évesen tinilányokat megszégyenítő külalakkal – továbbra is
tökéletes popsival – vonaglik a rúdon (nem, nem azon!!!), és valóban remekül
játszik, nem pusztán a mutatványainak szólt a Golden Globe nomináció!
Ugyanakkor rajta kívül aligha tud
csatasorba állítani igazán megjegyzős, karizmatikus szereplőt a Hustlers. A
Crazy Rich Asians-ből ismerős Constance Wu eltörpül J-Lo mellett, talán a fiatal
Lili Reinhart az, aki valamennyire méltó partnere Lopeznek.
A Hustlers minden egyes
képkockája arról árulkodik, hogy egy profin kivitelezett, produkciós
szempontból tökéletes Hollywoodi mozival van dolgunk. De bármennyire is
igyekszik a forgatókönyv megszerettetni a karaktereket, és átütni rajtunk a
sztori hangulatát, nem sikerül neki.
Sokszor volt az az érzésünk, hogy
egy hosszúra nyújtott videoklipet nézünk. Melynek kulcsjeleneteiben J-Lo túl
sokszor vonul magabiztosan slow motion-ben plasztikázott udvarhölgyei
kíséretében.
Több dráma, kevesebb csilli-villi,
és fókuszáltabb karakterábrázolás bizony ráfért volna a történetre.
Nem ördögtől való A Wall Street pillangói,
de nem elég markáns, a sztori pedig közel sem olyan erős, hogy megkülönböztetett
figyelmet érdemeljen.
65%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése