2020. január 26., vasárnap

A Wall Street pillangói - Hustlers


A magyar forgalmazók úgy érezték, hogy a Hustlers („svindlerek”, „szélhámosok”) címet intenciózusan a beszédes A Wall Street Pillangói-ra „fordítják”, cserélik.
Nyilván marketing okai (is) vannak a döntésnek, de szeretnénk leszögezni: a filmnek vajmi kevés köze van Scorsese kultikus mozijához. És nem csak a történet, a miliő és a hangulat tekintetében más ez a film, de – bármennyire is fáj leírni, mert tényleg szerettük volna szeretni – Lorene Scafaria alkotása minőség szempontjából is alulmarad A Wall Street farkasához képest.


Strip csajok gazdag, rátarti, szex-éhes, kéjenc pasik bankkártyáit csapolják. Alapvetően nem rossz sztori ez, csak nem elég fajsúlyos egy bő másfél órás mozihoz. Az újságban érdekességként biztosan elolvasnánk egy néhány bekezdéses cikket a történetről, akár szívesen meghallgatnánk egy interjút is az érintettekkel, de azon túl, hogy ennyi plasztikázott cicit, és kerek feneket Verhoeven Show Girls-e óta nem láttunk filmen, igazán érdekfeszítő momentumokkal nem szolgál a Hustlers.


Ja, de mégis: J-Lo valóban színészkedik benne, méghozzá nem is rosszul, de önmagában ez a tény is kevés ahhoz, hogy igazán emlékezetessé váljon a film. Persze nem elhanyagolható, hogy Jennifer Lopez 50 évesen tinilányokat megszégyenítő külalakkal – továbbra is tökéletes popsival – vonaglik a rúdon (nem, nem azon!!!), és valóban remekül játszik, nem pusztán a mutatványainak szólt a Golden Globe nomináció!  


Ugyanakkor rajta kívül aligha tud csatasorba állítani igazán megjegyzős, karizmatikus szereplőt a Hustlers. A Crazy Rich Asians-ből ismerős Constance Wu eltörpül J-Lo mellett, talán a fiatal Lili Reinhart az, aki valamennyire méltó partnere Lopeznek.


A Hustlers minden egyes képkockája arról árulkodik, hogy egy profin kivitelezett, produkciós szempontból tökéletes Hollywoodi mozival van dolgunk. De bármennyire is igyekszik a forgatókönyv megszerettetni a karaktereket, és átütni rajtunk a sztori hangulatát, nem sikerül neki.


Sokszor volt az az érzésünk, hogy egy hosszúra nyújtott videoklipet nézünk. Melynek kulcsjeleneteiben J-Lo túl sokszor vonul magabiztosan slow motion-ben plasztikázott udvarhölgyei kíséretében.


Több dráma, kevesebb csilli-villi, és fókuszáltabb karakterábrázolás bizony ráfért volna a történetre.
Nem ördögtől való A Wall Street pillangói, de nem elég markáns, a sztori pedig közel sem olyan erős, hogy megkülönböztetett figyelmet érdemeljen.

65%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése