A Dope kiváló példája annak, hogy ha sikerül frankón ’ráülni’ a flow-ra, akkor abból egészen frappáns
dolgok születhetnek.
Rick Famuyiwa már a 2000-es évek eleje óta igyekszik filmjeiben a
lehető legautentikusabban bemutatni a fekete-szubkultúrát, a hip-hopot és a ghetto életérzést. Korábbi munkái azonban (sem a Brown sugar,
sem az Our family wedding) nem voltak
annyira erőteljes, egységes alkotások, mint a Dope.
…amely kiválóan hozza a ’90-es
évek MTV-hangulatát, nagyon erős soundtrackkel
bír – amikor a srácok Nas The world is
yours-ára bicajoznak hazafelé, na az kurvára menő -, és mindemellett klassz
párbeszédekkel és remek karakterekkel operál.
A fiatal fekete Malcolmnak saját punk bandája van,
szenvedélyesen rajong a ’90-es évek hip-hopjáért; érzi magában a potenciált,
így szeretne a Harvardra jelentkezni, de a közeg, a „Gödör”, vagyis a gettó, ahol él, nem enged a szorításból…
Malcolm többnyire két jó barátjával, Jibbel és a leszbikus leányzóval múlatja az időt. A fiatalok
világmegváltó terveiket szövögetik, önmegvalósítanak, miközben azért persze akadályokat
is gördít elébük az élet. …amikor pedig az ölükbe pottyan a „zsákmány”, vagyis
egy koksszal teli hátizsák, megpróbálnak betörni a drogpiacra…
A Puff Daddy és Pharrell
Williams által producerelt Dope
nagyon ügyesen lavírozik a zsánerek között. Briliáns dialógusokkal tarkított
vígjáték, ügyefogyott gengszter sztori és felnövéstörténet egyben!
Shameik Moore nagyszerű a főszerepben, de a mellékkarakterek is hasítanak. Nakia
szerepében pl. Lenny Kravitz lányát, Zoe-t láthatjuk, de Blake Andersonnak, a szétszívott agyú dílernek is köszönhetünk
egy-két emlékezetes szcénát. A hőn áhított „niggerezésért” vívott szócsata pl. zseniális!
Famuyiwa perspektívája, „ahogyan”
elmeséli a történetet, szintén külön megér egy misét! Mellőzi a demagógiát, s a
szájbarágós üzenetet... A direktor minden egyes apró szegletét ismeri ennek a
közegnek, az összes hátulütőjével és negatívumával együtt, mégis egy
mérhetetlenül könnyed és jó kedélyű filmet rántott össze – nincs szenvelgős feka-dráma,
drog-tragédia, sem okító jelleg.
Egyetlen hibája a Dope-nak, hogy érzésem szerint picit hosszúra szabták a játékidejét - a feszesebb szerkesztés üdvözítőbb lett volna!
Ennek ellenére Rick Famuyiwa mozija üde színfoltja a
2015-ös év filmtermésének!
Kiváló zenék, nagyszerű
karakterek, God bless the ’90s!!!
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése