2020. január 23., csütörtök

Terminátor: Sötét végzet - Terminator: Dark Fate


Egyre divatosabb jelenség, hogy a franchise-ok törlik a kevésbé sikerült epizódokat az idővonalukról, visszaugranak jó néhány évet a történet síkján, s az időközben klasszikussá érett részek után veszik fel ismét a fonalat.
Túl sok jóval nem kecsegtettek még ezek a manőverek, gondoljuk csak a Jurassic Worldre, vagy a Star Wars ballépéseire.


Esetünkben 3 epizódot tesznek semmissé az urak, így a Gépek lázadása, a Megváltás és a Genisys mennek a levesbe. Nem fogunk sírni utánuk…
Egy ilyen drasztikus döntés után joggal merül fel a sorozat rajongóiban, hogy ugyan volt-e értelme az újrahangolásnak. Tekintve, hogy a Terminator-brandet igen-igen elhasználták az említett szedett-vedett mozifilmek, s volt már itt ugye tévé sorozat is, meg minden földi jó. Szóval: van-e szüksége a világnak egy újabb Terminator-mozira úgy, hogy már mind Schwarzi, mind pedig Linda Hamilton öregek, mint az országút, s új lendületet csakis új szereplők bevonásával vehet a széria. Ez irányú törekvések pedig akadtak már bőségesen, elég ha csak az utóbbi 3 nem túl veretes etapra gondolunk.


A visszakanyarodás a mai napig alapvetésnek számító 2. részhez, illetve kronologikusan az azt követő eseményekhez végső soron nem rossz elképzelés. Hisz tényleg ott és akkor volt a legizgibb a gyilkológépek története, s az sem volt elhibázott döntés, hogy visszacsenték Linda Hamiltont a sztoriba.


A probléma az, hogy a Sötét végzet jószerivel nem csinál mást, mint felmondja ugyanazt a tananyagot, amiből a T2 korábban csillagos ötösre vizsgázott.
Nagyon sok az áthallás a két rész között. A kamionos üldözéses jelenetet szinte egy az egyben újravették az alkotók. De CGI ide, bő negyed évszázad oda, az a helyzet, hogy a ’91-es rész lazán lepipálja e tekintetben (is) a mostanit. És nem a megrögzött rajongó beszél belőlünk.


Feszültségben és atmoszférateremtésben sem olyan nagy durrantás az új rész, mint Az ítélet napja, de hát ahhoz a zsenialitáshoz nehéz is lenne felérni, nem is elvárás.
De ha már elvárások: részünkről nem voltak. Így pedig - és ha engedünk a nosztalgiának -, akkor épp az imént sorolt negatívumok lehetnek a Sötét végzet előnyei. Mert ugyan valóban egy jó közepes parafrázis csupán, annak legalább tisztességes, és a rendező Tim Miller odaadása is érezhető a franchise iránt.


Újításokra, progresszióra tehát ne számíts, de az a tétel, amit oly sokan hangoztatnak a filmmel kapcsolatban, miszerint: Az ítélet napja óta A sötét végzet a legveretesebb Terminator-mozi, kétségtelenül igaz!

65%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése