Anthony Maras, az első filmes
ausztrál rendező kemény fába vágta a fejszéjét.
A Mumbai városát 2008
novemberében ért terrorista támadássorozat filmre vitelét több ízben
megkísérelték már, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Maras – elődeihez hasonlóan - igyekszik átfogó
képet adni a történtekről. Figyelemmel kíséri a terroristák érkezését a több mint
10 milliós metropoliszba, megmutatja miként kezdte esztelen jihad-ját a
maroknyi feltüzelt iszlamista, fókuszát azonban – remek döntés - csupán az
egyik főbb helyszínre, Mumbai patinás szállodájára, a Taj-ra helyezi.
A fegyveresek kiemelt célpontként
kezelve, a kaotikus állapotok közepette pillanatok alatt birtokba vették a
hotelt, majd Allah és az iszlám nevében közel 100 embert végeztek ki a monumentális
létesítmény hatalmas falai között.
A Hotel Mumbai nem kertel, a maga
eleven valójában mutatja be az értelmetlen, sokkoló gyilkolászást.
Főszereplőjéül a hotel indiai londinerét (Dev Patel kitűnő alakításában) teszi meg,
főként azonban a külföldi, amerikai, brit, nyugati vendégek perspektívájából
mondja el a mellbevágó sztorit.
Noha érték vádat a filmet,
miszerint Die Hard-szerű akciófilmmé minősíti a tragikus eseménysort, mégsem
hisszük, hogy ennél hatásosabban, vagy
netán életszerűbben el lehetett volna mesélni a Taj Hotelben
történteket.
Maras jó érzékkel hozza balanszba
az akciót, a drámát, és a thriller-szerű feszültséget.
S persze tipizál – a dúsgazdag
brit dáma lazán terrorista-pártinak nézi az indiai turbánost, a támadók
szájából pedig minimum eggyel többször hangzik el az „Allah akbar” -, és a
szereplőivel is inkább csak archetípusokat teremt, eléri, hogy a tragédiát a bőrünkön
érezzük, abszolút átélhetővé teszi a kegyetlen terroristatámadást.
S eközben a támadók indítékát is igyekszik
megmutatni, jóllehet új információkkal nem bővíti eddigi ismereteinket a
témában.
A feszültség ellenben szinte
tapintható. Kétségtelenül a Hotel Mumbai az egyik legizgalmasabb,
legrealisztikusabb túszdráma, amit valaha láttunk. S igen, ropognak a
géppisztolyok, kíméletlenek a kivégzések, meglehetősen felkavaró és véres, amit
látunk, a film nem pusztán sokkolni és megdöbbenteni akarja a nézőt.
Erős, megrázó, figyelemfelkeltő, „mindig
aktuális”, jól szerkesztett, feszes mozi!
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése