Az Érkezés, az Első ember,
illetve az Interstellar után ismét egy drámai hangvételű, filózós-merengős
sci-fi, amelyben a bánatos képű Brad Pitt veszi nyakába a világűrt, hogy
megtalálja űr-hajótöröttként sínylődő édesapját.
Az Ad Astra elképesztő látvánnyal
operál, bár ez a 21. században már nem számít akkora trüvájnak, mégis fontos
kiemelni a film kapcsán, hisz a rendező James Gray koncepciója az volt, hogy a
lehető legkevesebb CGI-t használva prezentálja az űrbéli jeleneteket.
Brad Pitt szenzációs, de az ő
lehengerlő one man show-ja is kevés, hogy feledtetni tudja az Ad Astra hibáit.
James Gray érezhetően valami
kirobbanó, grandiózus, katartikus dologban gondolkodott. A 2001: Űrodüsszeia kozmikussága
lebeghetett mintaként a szeme előtt. Csak hogy az Ad Astra nem tud olyan egyetemes
gondolatokat megfogalmazni, mint Kubrick örökbecsű sci-fi fenoménja.
Az atmoszféra működik, vonzó a
bolygók közti ugra-bugra is. A hangvétel ellenben túl modoros, és nem utolsó
sorban roppant mód szájbarágós. Véleményünk szerint elhibázott dolog Pitt
konstans narrációja is, ami rendre kizökkenti a nézőt a történetből.
Érdekes viszont, hogy a film egy
olyan nem túl távoli jövőt vizionál, amelyben kereskedelmi járatok ingáznak
utasszállító repülőgépekként a bolygók között, s a Hold termináljára érve egy
pláza-szerű létesítmény fogadja az utazót. Subway-el, multicégek logóival,
mintha csak a WestEnd-ben grasszálna a földlakó.
Az ötletes látványelemekkel, s a
részlet gazdag kontextus ábrázolással ellentétben azonban Gray
mondandója/mondanivalója már kevésbé izgalmas. Az Ad Astra-nak ugyanis közhelypufogtatásnál
többre nem igen futja.
Ráadásul a finálé, illetve a
történet konzekvenciája olyannyira banális, hogy minden addigi esemény, Pitt és
az édesapját megformáló Tommy Lee Jones kálváriája is teljességgel értelmét
veszti.
Mert úgy nagyjából két óra
elteltével fény derül a turpisságra: a misztikus köd csupán egy
Coelho-szerű/szintű megmondást takart. Ez pedig édes kevés az üdvösséghez.
Így összességében Gray mozija
csalódást keltő, s a „sok hűhó semmiért” érzetét kelti a nézőben.
60%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése