Egy újabb diszfunkcionális,
különc família… A The Meyerowitz Stories-al
összehasonlítva viszont most egy finomkodóbb, lájtosabb alkotással van
dolgunk. Vagyis: Cretton filmjének sajnos
nem sikerült igazán a probléma mélyére ásni.
Pedig Jeannette Walls 2005-ben megjelent, nagysikerű, azonos című önéletrajzi
regénye kiváló alapanyag.
Úgy is nézett ki, hogy jó kezekbe
került a sztori, hiszen Destin Daniel
Cretton az indie gyöngyszem Átmeneti
állomással már letette a névjegyét, s bizonyította, hogy igen jól ért a
kisközösségek hierarchiájának, dinamikájának, és kölcsönhatásainak
ábrázolásához.
A direktor most is egészen ügyesen
játszadozik a szereplőivel, viszont a mi emócióinkat már annál kevésbé tudja magával ragadni. A film – ellentétben a regénnyel –
beéri néhány megható, kissé hatásvadász jelenettel, s konzekvenciaként sem kínál
túl sokat. Megbocsátás, „végül is jó volt veletek”, a család köteléke mindenek
előtt… Ilyenek… Picit sovány ez így, és édeskés…
Ennél sokkal izgalmasabb irányba
is mehetett volna a film, ha már egy ilyen komplex, érzelem gazdag történet állt
az alkotók rendelkezésére.
A casting ellenben csodás! Cretton
hozta magával a Short term 12 óta már szupersztárrá avanzsált Brie
Larsont, s olyan nagyágyúkat szerződtetett mellé, mint Woody Harrelson és Naomi
Watts.
Woody szenzációs alakítást nyújt az alkoholista, csupaszív, de
helyenként igen arrogáns és ütnivaló apa szerepében. Az ő játéka próbálja
árnyalni, és kicsit összetettebbé tenni a családtagok között zajló érzelmi –
meg ilyen-olyan – csatározásokat.
Larson és Watts szintén
kiválóak, de a fiatal, alig 13 éves Ella
Anderson a film igazi nagy meglepetése! Erre a roppant
tehetséges kis hölgyre bizony jó lesz odafigyelni a jövőben!
Cretton filmje, és történetmondása picit zavaros. Az esetek
többségében csupán a felszínt karcolgatja, s végül aztán egy egyszerű – kézenfekvő,
megúszós, tipikusan Hollywood-i – konklúzióval zárja a sztorit. A „Walls-jelenség” sötét oldala szinte
mindvégig rejtve marad. Pedig mérget mernénk rá venni, hogy a furcsa,
szedett-vedett, folyton vándorló család életútja ennél sokkal cudarabb és
keményebb volt. Még akkor is, ha akadtak szép, idilli pillanatok…
Woody Harrelson, valamint egy-egy szenzációs színészi villanás
miatt azonban mindenképp megér egy misét Az
üvegpalota! És azt sem illene elvitatni a filmtől, hogy valóban vannak erős,
hatásos, őszinte pillanatai.
Ha azonban egy olyan – ehhez hasonló
- történetre vágysz, ami tényleg kifacsarja a szíved-lelked, akkor mindenképp
2016 legzseniálisabb moziját ajánljuk a figyelmedbe, a Captain Fantastic-ot! Abban a filmben jóval több a kraft és a
mondandó!
65%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése