Jó, ha mindjárt az elején
leszögezzük: ez egy szerelem projekt,
s magán viseli az ilyen jellegű munkák minden jellegzetes motívumát (pozitívumát
és negatívumát). Azzal együtt, hogy egyértelműen érezhető, hogy Crowe és
kompániája valami egyedit (főként a dramaturgiát tekintve), megrendítőt és
igazán hatásosat szeretett volna alkotni.
A helyzet az, hogy a The water diviner (nemrégiben kapott
magyar címet a film: „Akihez beszél a
föld” – július végén lesz a hivatalos magyar premier) nem rossz mozi, csak
a témájához mérten nem elég fajsúlyos…
Lehet azzal dobálózni persze,
hogy mindez Russel Crowe
tapasztalatlanságának tudható be – ez volt ugyanis az ausztrál legenda első
rendezői munkája -, de az az igazság, hogy Crowe egészen jól vezényel. Bár az
már más kérdés, hogy a nagy vezénylés közepette a játéka ezúttal nem hozza azt a
szintet, amit tőle megszokhattunk, de igazándiból e téren sincs különösebb
szégyellnivalója a művész úrnak.
A forgatókönyv sikeredett talán
picit harmatosabbra a kelleténél. Nem mindig érezni a hangsúlyokat, az Olga Kurylenko-s „szerelmi szál” (talán nevezhetjük annak) pedig totálisan elcsépelt,
akár nyugodtan el is lehetett volna hagyni – legalábbis ebben a formában mindenképp.
A sztori minden ízében ausztrál
vonatkozású, megtörtént esetet dolgoz fel, így nem csoda, hogy a kenguruk
földjén óriási sikert aratott a film, s számos helyi díjátadón és ceremónián az
egekig magasztalták az alkotást.
A Crowe által alakított férfi
különleges képessége, hogy a legsivárabb, legsivatagosabb vidéken is képes
megtalálni a föld legmélyén az életet jelentő forrást, vagyis a „vizet”.
Miután a férfi 3 gyermeke bevonul
a seregbe, majd eltűnik (vélhetően meghal) a Gallipoliban lezajlott véres ütközetben, Connor útnak indul Törökországba, hogy a "víz" helyett ezúttal fiai
földi maradványait lelje meg.
A történet szép, és megindító, a metafora működik, de
az is hozzá tartozik az igazsághoz, hogy nem sikerült maradéktalanul elcsípni
az igazi drámaiságát a sztorinak.
Az Akihez beszél a föld ettől függetlenül egy „kellemes” darab,
korrekt mozi, gyönyörűen fényképezett tájakkal. Picit többet vártam azért, de óriási
csalódás nem ért.
Egyelőre még ez egy biztonsági
játék Crowe-tól „a rendezőtől”, de a
szív és a lélek benne van, és ez a lényeg!
65%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése