Szudán elveszett fiai - The good lie

Reese közel 40 éves és – vélhetően a kornak köszönhetően - egyre gyakrabban vállal "fontos", társadalmi témájú filmekben, "fontos" szerepeket. Persze két gyerek, egy válás és két házasság után érthető, hogy szociálisan érzékenyebb a művésznő, mint annak előtte, nincs is ezzel baj.

…és tulajdonképpen a nálunk egészen idáig még hivatalosan be nem mutatott Szudán elveszett fiaival (itt-ott Kegyes hazugság címen kering a neten) sincs komolyabb probléma. 

A szudáni menekültek megpróbáltatásait bemutató drámai felhangú feel good movie egészen megható kis mozi. Már önmagában a téma rendkívül megindító: Mamere és társai egy szudáni menekülttáborban várják, hogy végre az USA-ban próbálhassanak szerencsét. Mikor azonban eljön az idő, a politika és vele együtt az érthetetlen és vaskalapos bürokrácia elválasztja egymástól Mamere-t és testvérét Abitalt. A szudáni fiatalok kénytelenek megtapasztalni, hogy az élet Amerikában sem fenékig tejfel, s a „jóléti” társadalomba való beilleszkedés sem sétagalopp, hisz egészen idáig elszigetelt, nomád körülmények között éltek, s a modern „vívmányok” és „szokások” teljesen ismeretlenek a számukra. Szerencsére akad azért pártfogójuk: a Reese Witherspoon által megformált munkaügyi ügyintéző, Carrie személyében igazi barátra lelnek.  

Philippe Falardeau (Lazhar tanár úr) filmje helyenként kissé szentimentális, de egy ilyen jellegű történetet nagyon nehéz objektív módon, elfogulatlanság, és lelkizés – érzelmi túlcsordulás - nélkül elmesélni. Falardeau ennek megfelelően bele is esik itt-ott a pátosz és a didaktika csapdájába, de műve szerencsére őszinte tud maradni - szinte majd’ mindvégig. 

A film legerősebb pillanatai közé tartoznak a gyermek-Mamere és „testvérei” hosszú, kilátástalan menetelését bemutató, sivatagban játszódó szcénák. Sajnos a Kansas City—béli felvonás már nem sikerült ennyire hatásosra, de így is kompakt, megható élményben lehet része annak, aki megtekinti a Szudán elveszett fiait. 

70%

http://www.imdb.com/title/tt2652092/