2015. július 13., hétfő

Nagy szemek - Big eyes


Tim Burton elkövetkezettnek látta az időt arra, hogy elkészítse élete első „legkevésbé sem Tim Burton-ös filmjét”. A Nagy szemek teljes mértékben nélkülözi a rendező zsenire jellemző éjsötét atmoszférát, és szürreális ábrázolásmódot – ráadásul még Johnny Depp sem tűnik fel benne! Micsoda blamázs…
Persze van az a sztori, amivel még maga Tim Burton sem viccel. A Nagy szemek forgatókönyvét pedig az élet írta – „nincs mese”…


A személyes kapcsolódás azonban ezúttal is megvan. Burton ugyanis gyermekként figyelt fel Keane műveire, de akkoriban – a ’60-as évek Amerikájáról beszélünk – szinte majd’ mindenkit megbabonáztak a szomorú arcú, nagy szemű lelenc gyerekekről készült színes pop art-osWalter Keane” - festmények.
Burton jól emlékezett a Keane körüli felhajtásra, majd arra a bizonyos közfelháborodást keltő, nagy port kavaró „coming-out”-ra, amikor is Margaret Keane, vagyis Walter Keane felesége egy hawaii rádióállomásnak elmondta: a „nagy szemeket” bő 10 éven keresztül ő maga festette, a férje, Walter pedig sajátjaként adta el a képeket. 
…hmmm, több, mint érdekes… Burton pedig valóban izgalmasan tálalja a sztorit! …és így még az is érthető, hogy egy ilyen komoly lelki folyamatokat bemutató drámát a rendező próbált a helyén kezelni, s egy pillanatig sem fordult meg a fejében, hogy a védjegyévé vált meseszerű „perspektívát” alkalmazza.


Amy Adams ragyogóan hozza az elnyomott, „rabszolgásított”, tehetséges, de gyámoltalan nőt. Christoph Waltz pedig nagyon szemléletesen és hathatósan telepszik rá az asszonyra, s gusztustalan módon, arrogáns, tenyérbe mászó vigyorral az arcán aratja le teljesen érdemtelenül a babérokat. Igazi pojáca a pali... Néhol talán túlzott ripacskodásnak is tűnhet Waltz játéka. Kérdés, hogy direkt „tolta” ennyire túl a szerepét, vagy valóban átesett picit a ló túloldalára? 


A Nagy szemek érdekes, invenciózus mozi, de semmiképpen sem Tim Burton legjobbja. Minden ízében profi munka, de lehet, hogy tényleg hiányzik belőle a direktor kvintesszenciája - a jellegzetes látvány, a meseszerű díszletek és Johnny Depp (?)…
…na de ez egy ilyen film: komoly. Legalábbis komolyabb és jólfésültebb, mint a rendező eddigi munkái.
Azért ezt a disztingváltabb Burton-t is lehet szeretni!

75%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése