Neill Blomkamptól bő 5 éve várunk egy hasonlóan sikeres,
színvonalas és innovatív mozit, mint a District
9 volt - mindhiába…
A 2013-as Elysium jóval gyengébb eresztés volt, mint az „előd” – sem a kritikusok,
sem a mozilátogatók nem ölelték keblükre a Matt
Damon-os sci-fi-t -, a Chappie
pedig sajnos újbóli csalódás.
A dél-afrikai szerzői filmes pályája eddig kísértetiesen hasonlít M. Night Shyamalanéra. Vajon Blomkampnak
is csak egy egyszeri csodára futotta? Mi azért még bizakodunk…
A mesterséges intelligenciával felturbózott
„robot-gyerek” sztorija nem áll össze kerek egésszé: a Chappie indokolatlanul csapong a zsánerek között. Ez
akár az ’élmény’ javára is válhatna (helyenként
egyébként még jól is áll a filmnek a ’kuszaság’!), de összességében zavaró,
hogy az egyik pillanatban egy kissé bárgyú gyerekfilm hangulatát adagolja a
rendező, majd a következő szcénában egy ádáz robot-monstrum tépi ketté az egyik
hús-vér szereplőt.
Blomkamp ennek ellenére egy
vitathatatlanul rendhagyó és egyéni látásmóddal rendelkező filmes. …és ha már a
Shyamalanos párhuzammal éltünk: épp
úgy, ahogy az indiai származású direktornál, Blomkampnál is érezhető a „másra”,
„különlegesebbre”, „egyedibbre” való törekvés. Ez pedig mindenképp becsülendő,
még ha a Chappie nem is lett egy igazán jól sikerült, kiegyensúlyozott mozi.
60%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése