Bárki bármit mond, azért van abban valami egészen „rendkívüli”, ahogyan Mila Kunis a maga keresetlen stílusában „halott pöcs”-nek nevezi az időközben már sajnálatos módon elhalálozott Robin Williams-et.
Ennek ellenére a Brooklyn legdühösebb embere mégsem lett
egy egyébként csodálatos életpálya, csodás lezárása, és ez azért egy icipicit
fájó…
No persze ott vannak Williams
emblematikus alakításai, amelyekre mindig emlékezni fogunk, de szomorú, hogy
egy pont ilyen – amúgy érzékeny - alapanyagból nem sikerült igazán semmi
emlékezeteset kihozni.
Akadnak itt azért kellemes
momentumok, mégis, a halál és élet
határmezsgyéjén egyensúlyozó Henry
Altmann története bántóan semmilyen. Pedig simán megtörténhetett volna "a katarzis”,
hiszen a tavaly augusztusban elhunyt színészóriás
épp egy haldoklót játszik élete egyik utolsó filmszerepében. Ez pedig komoly „fegyvertény” - lehetett volna...
De nem Robin Williams tehet arról, hogy Phil
Alden Robinson (Baseball álmok;
Komputerkémek) mozija nem igazán képes érzelmeket kicsikarni a nézőből.
Egész egyszerűen ez egy
félresiklott alkotás, bármennyire is szeretnénk szépíteni a szitut.
A leggyengébb jelenetek
egyértelműen a giccses orton effektben
pompázó flashbackek. Viszont, hogy ne
csak rosszat mondjunk: Williams, és az egyébként nagyszerű színészgárda
helyenként azért képes megcsillogtatni a tehetségét - még egy ilyen gyengécske
sztoriban is. Peter Dinklage és Melissa Leo például kifejezetten jól teljesítenek,
és ha már itt tartunk, a Brooklyn-feeling is árad azért...
Nagyon sajnáljuk, hogy egyik
kedvenc aktorunk, Robin Williams búcsúelőadása, nem zárul vastapssal…
50%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése