Egy ’80-as évekbeli kultfilmet
újragondolni – ráadásul oly módon, hogy a férfi szerepeket nőknek osztjuk, és a
vígjátéki elemeket kvázi debilségre cseréljük – igen nagy bátorságra vall.
Paul Feig nem ügyetlen rendező, de ebbe a projektbe bizony beletört
a bicskája - még úgy is, hogy szerintünk közel sem jogos az a rengeteg dorgáló
kritika, amit kapott a 2016-os Ghostbusters.
Viszont: nem zörög a haraszt, ha
nem fújja... és hát látva a filmet, nem csoda, hogy a hardcore rajongók
berágtak Feig remake-jére.
Nem mindenkinél működik ez a
fárasztó, debil humor, és hát az sem válik a film javára, hogy rendkívül körülményes
a dramaturgia – annak dacára, hogy egy tök egyszerű sablon sztorival állunk
szemben. Feig túl sok időt pazarol a
felvezetésre, s mire beindul a cselekmény már nem annyira tudjuk élvezni a
látványt, az akciót és a kalandot.
Egyébiránt az új Szellemírtók nem kínos, csak nem olyan,
amire számítottunk, s még ha akadnak is benne ötletes szekvenciák/jelenetsorok,
van jó pár suta szcéna is.
Főként a poénok sikeredtek igen
harmatosra. Bő negyven percet kellett várnom, mire egy félmosolyt ki tudott
belőlem kényszeríteni Feig mozija, ez
pedig egy komédia esetében igen nagy probléma, pláne, hogy közel 2 órás a
játékidő.
Kristen Wiig azonban – így, vagy úgy, de – viszi a hátán a filmet,
s Chris Hemsworth üresfejű szépfiú
karaktere is telitalálat!
Ha nincsenek elvárásaid, és
tétnélküli számodra a „sztori”, akkor akár még kellemes perceket is szerezhet a
Ghostbusters remake. Ha viszont
keményvonalas rajongó vagy... Hmm... Vélhetően csalódni fogsz.
60%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése