Hogy minél átfogóbb legyen az
értékelés, évösszegző listánkkal februárig még biztosan várunk.
Az épp tegnap csekkolt The autopsy of Jane Doe azonban arra inspirált
minket, hogy az egyik legmarginálisabb filmes műfajt vegyük górcső alá így az
év utolsó hetében. Mert bizony 2016 kifejezetten erősnek bizonyult HORROR - fronton!
Íme tehát 2016 legtutibb zsánerfilmjei – szerintünk:
12. SOUTHBOUND
Az ádáz
rendezőbrigád látomásos horror víziója kellően beteg ahhoz, hogy szerepeljen a listán.
És hát nem mehetünk el szó nélkül a rendhagyó szerkesztettség mellett sem! A Southbound epizódjai ugyan lazán
kapcsolódnak egymáshoz, mégis olyan rövid, de velős horror sztorik, amelyek önmagukban
is simán megállnák/megállják a helyüket - van bennük fantázia, és ötlet! S bár az egyes részek
színvonala kissé egyenetlen, atmoszférateremtésből jelest érdemelnek az
Urak, mert olyan fantasy-szerű rémálmot varázsoltak a vászonra, amely egészen páratlan a maga nemében!
Kritika itt!
11. THE AUTOPSY OF JANE DOE
Nemrég írtunk róla, így csak
annyit fűznénk hozzá, hogy élménynek mindenképp élmény; azaz a zsáner rajongói
semmiképp se hagyják ki! Ovredal feszkós kamara horrorja nem tökéletes, de
minden kétséget kizáróan 2016 egyik legfigyelemreméltóbb/legfigyelemfelkeltőbb
munkája a zsáneren belül.
Kritika itt!
10. I AM NOT A SERIAL KILLER
A Stephen King szellemiségében fogant szociopata tinédzser története
kétségkívül a 2016-os év egyik legbizarabb crossover
mozija. Nem vegytiszta horror – bár a zsánerelemek azért elég erősen
képviseltetik magukat a filmben -, mégis olyan nyomasztó a hangulat, olyan
komor és sötét az atmoszféra, hogy nem is kérdés: helye van 2016
legjobb horrorjai között! Dan Wells
könyvét nem olvastuk, így adaptációként nem tudjuk vizsgálni az I am not a serial killer-t; az
idei év „para film” mezőnyéből azonban egyértelműen kiemelkedik Billy O’Brien különös alkotása!
Kritika itt!
09. HUSH
Oké, tudjuk jól, inváziós
horrorokkal tele a padlás. Mike Flanagan
direktor azonban csavart egyet a szitun: egy süketnéma írónőt állított
filmje középpontjába, s ezáltal egészen új megvilágításba helyezte a pár éve kifejezetten
divatos szubzsánert. Blumhouse-éktól
nem szoktuk meg az efféle nívót, ráadásul a rendező neje Kate Siegel meglepően jól és érzékenyen alakítja a bajba jutott nőt,
s a forgatókönyv is igyekszik a realitás talaján tartani a sztorit! A Hush az újkori home invasion filmek
legjobbja!
Kritika itt!
08. VAKSÖTÉT – DON’T BREATHE
A szinte teljes egészében
Magyarországon forgatott Don’t breathe,
az idei év egyik legjövedelmezőbb horrorja! A film, amellett, hogy messzemenően
kielégíti a mainstream igényeket – valódi
közönség kedvenccé vált -, képes újdonságokkal, meglepő fordulatokkal is szolgálni,
s mellőzi a tucat horrorok klasszikus dramaturgiáját! Az olyan frázisok, mint „az utóbbi évtized legütősebb horror filmje”
nem kicsit túlzóak, de tény, hogy a Vaksötét
friss és erőtől duzzadó, invenciózus zsánerfilm!
Kritika itt!
07. BUSANHAENG - TRAIN TO BUSAN
A "dél-koreai film" lazán
világszínvonalú, Sang-ho Yeon pedig már az új generáció egyik tettre kész
képviselője, aki Busanhaeng c. munkájával bizonyította idén, hogy a zombi
filmek terén sem feltétlen mondtak el eddig mindent a nagy elődök. A Train to
Busan izgi road movie és könyörtelen horror egyszerre. Remek tempójú, fékevesztett
ámokfutás, melyben a drámai él is igen hangsúlyos!
Kritika itt!
06. GREEN ROOM
Jeremy Saulnier Blue ruin-ja
elképesztően erős fesztiválfilm volt, tűkön ülve vártuk hát a direktor
legfrissebb munkáját, mely végül – várakozásunknak megfelelően - nem is okozott csalódást! A
rendező jóval nyersebbre vette a figurát, s talán „felhasználóbarátabb” is
ezúttal, de a rá jellemző finom artisztikusság a Green room-ban is tetten érhető! Patrick Stewart zseniális gonosz, de már önmagában az alapszitu is
rendhagyó, hisz horrorban még tuti nem láttunk életükért könyörgő – majd kíméletlen,
véres csatába bonyolódó - punk-rockereket! R.i.p. Anton Yelchin!
Kritika itt!
05. UNDER THE SHADOW
...és most már olyan is van, hogy „iráni ghost horror”. De még milyen! Babak Anvari azon túl, hogy profi
módjára bánik a zsánerelemekkel, mélyen átélhető drámai hátteret is teremt; a
feszültséget pedig határozottan és biztos kézzel adagolja, a lehető legpontosabb
ütemben, akár csak a legnagyobbak! Az Under the shadow nem szimpla horror: a szervilis emberi magatartás épp
úgy megkapja a magáét Anvaritól, mint
jelen esetben annak „előzménye”, vagyis maga a bigott vallásosság; azon túl, hogy az
iraki-iráni háborús konfliktusba is betekintést kapunk! Nem mindennapi horror-élmény!
Kritika itt!
04. DÉMONOK KÖZÖTT 2 –
THE CONJURING 2
James Wan újfent bizonyítja, hogy még mindig a kisujjában van ez az
egész, s ha kell képes olyan feszült, nyomasztó jeleneteket komponálni, melyek
láttán az összes Blumhouse iparos szégyellheti
a pofáját - mert a futószalagon gyártott szellemhistóriák után még bizony van új a
nap alatt! A Démonok között 2 korfestése valami egészen elképesztő (a díszletek
zseniálisak!), s Wan hagy időt a nézőnek, hogy belehelyezkedhessen a hangulatba: nem zavarja le csak úgy
80-90 percben a sztorit – mint a pályatársak többsége -, s nem mellesleg: ügyel a
karakterábrázolásra, és törődik a kontextussal is. Filmje pedig egy percig sem válik érdektelenné! Így is lehet, kérem szépen!
Kritika itt!
03. A MEGHÍVÁS – THE INVITATION
Kary Kusama olyan precíz és olyan mértéktartó, mint maga Hitchcock, A meghívás pedig nem csak 2016, de az elmúlt évek egyik
legzavarbaejtőbb filmje is egyúttal! Nagyon pszicho, és a minimál eszköztár dacára
is nagybetűs „horror”, amely az idei esztendő legletaglózóbb fináléjával
szolgál – amellett, hogy mindvégig bazira feszült, és iszonyúan nyomasztó. ...és égnek a lámpák...
Kritika itt!
02. A BOSZORKÁNY – THE WITCH: A NEW ENGLAND FOLKTALE
Robert Eggs mozija talán a leghátborzongatóbb a listán! Az
a fajta horror, mely után biztosan felkapcsolod a folyosón a villanyt, hogy
nyugodt körülmények között tudd lerendezni az elalvás előtti pisit. Eggs elképesztően erőteljes képekkel és iszonyúan
impresszív szimbolikával dolgozik, s mindemellett színészeit is parádésan „vezeti”,
és a kontextus ábrázolásra is óriási figyelmet fordít. Rideg, hűvös, és borzasztóan
kegyetlen!
Kritika itt!
01. GOKSUNG – THE WAILING
Az év legkomplexebb,
legzseniálisabb és egyben legokosabb horrorja! És honnan máshonnan? Naná, hogy Dél-Koreából! Bűnügyi szál, izgalmas
nyomozás, fekete mágia, rituálék és emberi dráma. Ja, és olyan szintű
nyomasztás, amelyet egyetlen idei zsánerfilm sem tudott überelni. Hong-Jin Na mozija nem csak 2016
legerősebb horrorja, hanem 2016 egyik legjobb filmje is egyúttal!
Kritika itt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése