Mérföldkő ez az alkotás! S hogy miért? Mert
ennél szebb, gyönyörűségesebb és őszintébb filmes hattyúdalhoz még sosem volt szerencsénk.
Harry Dean Stanton generációjának egyik legmeghatározóbb, legkarizmatikusabb
karakterszínésze volt. Stanton tavaly
szeptember 21-én búcsúzott a földi léttől. 91 évesen. S egészen élete végéig
– bő hat évtizeden át (!!!) - aktívan forgatott. A Lucky a legutolsó filmszerepe, s egyben egy olyan csodálatos búcsú, amely
ritkaság számba megy a filmtörténetben.
Olyasféle líra ez, mint tavaly a Paterson volt. Szép, „tiszta” dráma,
mely látszólagos eseménytelensége mellett tele van olyan fontos rezdülésekkel,
pillanatokkal, amelyeket nagyon-nagyon ritkán tapasztalni mozivásznon.
John Carroll Lynch elismerésre méltó pályát tudhat maga mögött
karakterszínészként. Bizonyára mindenki számára ismerős az arca. Most először
próbálta ki magát azonban a kamera másik oldalán. Rendezői debütálásába belepumpálta
sok esztendős filmes tapasztalatát. Így csak egy érett alkotó viszonyul a
művészethez - okos, intelligens, megfontolt,
mégis nagyon frappáns és friss művészi kinyilatkoztatás a Lucky.
Szembesülni az elmúlással. Hogy
nincs olyan, hogy „ez mindig így lesz.”
Kemény, embert próbáló feladat. Egy 9 évtizedet megélt fickó szemüvegén
keresztül azonban minden más perspektívába kerül, s így már koránt sincs akkora
tétje a dolgoknak. Lucky ugyan retteg,
ezt be is vallja a film egyik kulcsjelenetében. Ugyanakkor –
koránál fogva – már képes arra, hogy kívülállóként szemlélje a sorsát. "Végül is jól van ez így, jó volt ez így…"
Ezzel együtt a Lucky nem lemondó, nem depresszív.
Sőt! Nagyon is életigenlő! Harry Dean Stanton tekintete pedig nagyon beszédes. S a zárójelenet... Te jó ég! Lucky
felejthetetlen, édes mosolyával... Az egyik legszebb finálé, amit valaha
láttunk.
Sorsszerű film, csodálatos „rímpárja”
egy csodálatos színészóriás utolsó monológjának!
Isten áldjon, H.D.S.!
85%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése