Kissé szedett-vedett film, egy
nagy formátumú fickóról.
Thurgood Marshall az afroamerikai polgárjogi szervezet, az NAACP jogászaként tér Connecticutba, hogy a zűrös ügybe
keveredett – nemi erőszakkal megvádolt – színes bőrű Joseph Spell-t kimentse az életfogyig tartó börtönbüntetés
rabigájából. Marshall egy olyan
korban – a II. Világháborút követő időszakban - viaskodott értelmiségi feketeként
színes testvéreiért, amikor nem hogy rasszizmus uralkodott az USA-ban – főként a
déli régióban -, de szinte még mindig rabszolgasorsba voltak kényszerítve az
egyébként már jó ideje felszabadított négerek.
Marshall karaktere (illetve maga a Thurgood Marshall – jelenség: az amerikai Legfelsőbb Bíróság első színesbőrű tagja volt a fazon!) baromi
izgalmas, nagy kár, hogy Reginald Hudlin
(Bumeráng; Pereld a nőt) nem tudott igazán
mit kezdeni a figurával. Talán nem is ő volt a legmegfelelőbb választás a
direktori pozícióra…
Így maga a film, a történet sem
nyújt kompakt mozis élményt. Sokkal inkább egy tévébe szánt, félkész, icipicit
slendrián mű benyomását kelti. Mintha egy sorozat pilotját néznénk.
A sztori végkifejlete jó előre
megjósolható, bár aki kedveli a tárgyalótermi drámákat, azért megtalálhatja a
számítását a filmben.
A rendező sajnos a hangvétellel
is hadilábon áll. Hol bántóan játékos – a drámai pillanatok dacára -, hol
érthetetlenül komolykodó és statikus.
Talán nem véletlen, hogy az
egyébként célirányosan az idei Oscarra
pozícionált Marshall végül nem szólt
akkorát (igaz, Diane Warren Common c. betétdala jelölve van!), s kis
hazánkba is csak dvd-forgalmazásban jutott el.
Chadwick Boseman, Kate Hudson,
de legfőképpen Josh Gad egészen okésak,
a sztori és a „prezentáció” ellenben túl felszínes, túl kiszámítható, és túlontúl
snassz.
60%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése