...nem újkeletű a jelenség... Liam Neeson úttörőként – helyesebben: faltörő kosként – szállt szembe az albán maffiával igen látványosan és hatásosan az Elrabolva első – kétségkívül formabontó – etapjában még 2009-ben. S mivel kifizetődőnek és jövedelmezőnek tűnt a nyugger csihi-puhi, jött még két meglehetősen feledhető – de szintén anyagi sikert hozó – epizód. Majd vénségére hirtelen akciózni támadt kedve Kevin Costnernek és Denzel Washingtonnak is, s nemrégiben Ethan Hawke is beállt a sorba. Inkább kevesebb, mint több sikerrel.
Jackie Chan esetében azonban más az alapállás, hiszen a hong-kongi
sztár fénykorában is akciómozikban sziporkázott, így ezúttal egyfajta come-back-ről beszélhetünk, nem pedig
műfajváltásról, vagy időskori hóbortról. (Igaz, már ő is a 64-et tapossa!!!)
A korábbi 007-es epizódokat jegyző Martin
Campbell tapasztalt fimes, s hála neki, valamint az ügyesen összepakolt
szkriptnek, Chan nemzetközi
visszatérése meglepően klasszul sikerült.
A rendező hozta magával „kabala-színészét”,
Pierce Brosnan-t is bónuszként. Az
egykori James Bond tökéletesen helyt
áll az ex-IRA-s, fényes politikai
pályát befutott, könnyedén korrumpálható, de egyébként összetett jellemű Liam Hennessy szerepében.
A The Foreigner nem az Elrabolva-filmek
analogiájára készített tucat mozi. Sűrű akciózás helyett egy kifejezetten
szövevényes, okos politikai thriller-t kapunk, amelyben Chan, a lánya gyilkosai nyomába eredve göngyölít fel egy valóban komplikált,
rétegzett ügyet. Akadnak akció szcénák – verekedés és puskaropogás -, de a hangsúly
a krimi-szálon és a történetmesélésen van. Campbell
nem mozgalmas, kapkodós akciószekvenciákat halmozott egymásra. A dinamizmust a
sztori jól időzített, biztos kézzel való kibontásával éri el.
Rutinos film a The Foreigner. Okos, de nem frappáns. A
politikai oldalon többségében csak közhelyeket fogalmaz meg; ugyanakkor konzekvens,
logikus mozi, amely minőségi kikapcsolódást nyújt(hat) az
igényes szórakoztató filmek kedvelőinek.
70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése