…szóval ez a film úgy tündéri,
ahogy van!
A pofátlanul fiatal - színésznő,
író, rendező - Greta Gerwig önéletrajzi
ihletésű Lady Bird-jét nem véletlenül
fogadta a tengerentúlon kitörő lelkesedés – mind a nézők, mind pedig a
kritikusok részéről.
A filmből csak úgy süt az
őszinteség, és a személyes érintettség. Elsősorban ezért is olyan elbűvölő.
S az egyszerűsége, a
természetessége is óriási vonzerővel bír. Hogy Gerwig csak szimplán hagyja áradni a sztorit, s ezáltal egy csomó emberi, szívet melengető pillanatot, szituációt teremt. Semmi, de
semmi mesterkéltség nincs ebben a filmben!
Egy kamaszlány, a magát nagyvonalúan
Lady Birdnek nevező Christine felnövéstörténetét követhetjük
nyomon alig 90 percben – sallangok nélkül (nincs egy felesleges jelenet sem!),
zseniálisan szerkesztve, végtelenül tetszetős tálalásban.
„Az emberek azon a néven hívják a másikat, amit a szüleiktől kaptak, de
nem hisznek Istenben.”
Ilyen és ehhez hasonló megkapó,
elgondolkodtató mondatok hagyják el a csodálatos Saoirse Ronan száját a játékidő során; mi pedig rövid időn belül
azon vesszük észre magunkat, hogy iszonyúan megkedveltük a finoman lázadó, Sacramento higgadtsága helyett New York pezsgésére áhítozó különc kiscsajt,
s olyan szívesen eldiskurálnánk vele az életről.
Greta Gerwig története, amellett, hogy megható, szívszorító, picit
drámai, és magában hordozza az indie mozik
összes szerethető tulajdonságát/jellegzetességét, őrjítően vicces is. De
tényleg! Rég nem került a mozikba ennyire klassz, szenzitív vígjáték.
A Lady Bird tehát amellett, hogy lágyan simogatja a lelkünket,
szórakoztat is – méghozzá igen magas fokon!
Ezt a sztorit hús-vér karakterek
népesítik be, ezért is szeretjük (meg) olyannyira Christine történetét és a szereplőket!
Saoirse Ronan elképesztően jó és ellenállhatatlan (vajon a Golden Globe után meglesz végre az Oscar is?). Az édesanyját alakító – idén
ugyancsak Oscar-jelölt - Laurie Metcalf úgy szintén brillírozik,
de olyan kiváló fiatal színészek domborítanak a mellékszerepekben is, mint A régi város és a Három óriásplakát Ebbing határában sztárja, Lucas Hedges, Timothée
Chalamet, a Call me by your name-ből
(ő meg épp ez utóbbi szerepért várományosa idén az arany szobrocskának), és a
szívbéli jó barátnőt roppant mód hitelesen alakító Beanie Feldstein.
S hogy díjra váltja – e Greta Gerwig elragadó mozija a
jelöléseket az Oscar-gálán? Mi nagyon
szurkolunk, mert ilyen őszinte, humánus történettel már jó ideje nem
találkoztunk!
Szép film. Lágy, finoman
pasztelles, pazar varázslat.
90%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése