Trágár, nimfomán apácákról filmet
forgatni. Hmm… Finoman szólva is merész vállalkozás.
Jeff Baena bevállalta: Bocaccio
Dekameronjának egyik pajzán, szatirikus történetét „hangszerelte át”,
varázsolta valamelyest maivá – a Monty
Python abszurd stílusát követve, feltámasztva a ’70-es évek Európájában népszerű
nunsploitation műfajt, melynek fókuszában
a keresztény vallás, valamint a szexuális gerjedelmek ütköztetése áll(t).
Azaz: nem egy ájtatos zárda-movie-val állunk szemben, hanem
egy ízig-vérig pikáns, szókimondó, vicces, provokatív, helyenként igen zavarba
ejtő, meghökkentő történettel. Baena
ráadásul eredeti helyszíne(ke)n, Olaszországban, abszolút autentikus közegben
forgatott.
1347 az évszám. Egy itáliai
kolostor zegzugos folyosóit szelik a „szent” nővérek. Imádkoznak, napi
rendszerességgel gyónnak (Tommasso atya
„makulátlan” lelkivezető - állhatatos közvetítő), klasszul elvannak, békességben és
szeretetben, ugyanakkor picit unják is a nővérkedéssel járó monotonitást és
egyhangúságot. Így mikor a jóképű, fiatal kertész a rendházhoz érkezik, a nőcik
lappangó, elfojtott szexuális ösztöne a felszínre tör, s szinte egy emberként
vetik rá magukat a prédára, a titokzatos jövevényre, Massetto-ra.
Vicces, humoros! Baena és Aubrey Plaza közös szerelemgyerekéhez, a The Little Hours-hoz azonban kell egyfajta lelkiállapot és nyitottság. Közel
börleszkes elemek vegyülnek a klasszikus komédiával, s a szatírával.
Ha hihetünk Plaza-nak, és miért ne hinnénk, a dialógusok nagy része
improvizációra épült. Ennek köszönhetően egy halomnyi elképesztően vicces
jelenet került be ad hoc a nem létező
szkriptbe. Sajnálatos módon a spontaneitás azonban üresjáratokat is
eredményezett. Jóllehet, ez a különös, bizarr öntörvényűség kifejezetten jól
áll Jeff Baena filmjének.
Kimondottan szórakoztató filmecske
a Bővérű nővérek, amelyet szinte
lehetetlen beilleszteni egzakt műfaji keretek közé.
Filmcsemege – nem a nagyközönség
számára!
70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése