Nem véletlenül futott a svéd
mozikban szimplán „Borg” címen a „Borg McEnroe”…
Ha valamit egyértelműen a film
szemére lehet vetni, az az egyenlőtlen bánásmód. A szereplőkkel…
Az alkotók McEnroe-t sajnos mindvégig hagyják parlagon heverni. Pedig az
extrovertált, extravagáns amerikai sportoló figurája minimum annyira izgalmas, mint vetélytársáé.
Sőt! McEnroe sokkal komplexebb
karakter, mint a hűvös svéd teniszcsillag.
És azért is érthetetlen, hogy McEnroe másodhegedűs csupán a
történetben, mert Shia LaBeouf
személyében sikerült megtalálni a tökéletes színművészt a szerepre!
LaBeouf tényleg átlényegült és valóban komolyan vette a melót, kár,
hogy olyan kevés alkalma nyílik mindezt megmutatni, és bizonyítani a filmben.
Igazságtalan lenne azonban nem
megemlíteni Sverrir Gudnasont – és fegyelmezett,
precíz játékát. ...casting szinten tehát
perfekt a Borg McEnroe, s a színészi
teljesítmények abszolút pozitív irányba billentik a mérleg nyelvét!
A forgatókönyv felemás mivolta
viszont kétségtelenül zavaró. Főként azon flaschbackek
relevanciája kérdőjelezhető meg, amelyek McEnroe
gyerekkorába röpítenek vissza. Az a történetszál nagy sajnálatunkra
kibontatlan marad. Pedig érdemes lett volna többet foglalkozni vele.
Ellenben a két világklasszis teniszező
1980-as wimbledoni döntője, s ahogy azt Janus
Metz parádésan levezényli, tanítani való! Ezért is bosszantóak a hibák,
hiszen a Borg McEnroe-ban végig ott
rejlik egy kiváló sportfilm!
Így is bőven kiemelkedik a
mezőnyből, de rossz belegondolni, hogy ilyen „hozzávalókkal” (LaBeouf, Gudnason, Stellan Skarsgard) mindez
kirobbanóbb, lehengerlőbb is lehetett volna.
70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése