Reisz Gábor szinte potom pénzből – mindösszesen 7 millió forintból –
forgatta le a VAN-t. A fickó
kitartása és elszántsága már önmagában megsüvegelendő; de az, hogy sikerült
életet lehelnie a haldokló magyar filmbe, s még Csányi Sándorra sem volt szüksége a ’mutatványhoz’, felettébb
dicséretes.
Minden erénye ellenére a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan
mégsem lett teljes egészében tökéletes "dolgozat". A főszereplő Áron
enervált, nyegle, friss diplomás, kissé elcsépelt szakadt bölcsész figurája sem segít abban, hogy úgy isten igazából, őszintén megkedveljük Reisz
Gábor diplomafilmjét.
Viszont: a hűvös mértéktartás –
mert, hogy igazán egyik szereplő sem lopja be magát a szívünkbe -, illetőleg a
pesti romkocsmák - még mindig kissé balkáni - nihilizmusa egész jó párost
alkot.
Áron kilátástalanul bolyong, hol itt tűnik fel, hol ott, keresi
önmagát; Pest azonban nem a
legmegfelelőbb közeg a számára, így végül Portugáliában
köt ki, ahol persze ismét, szintén, sokadszorra is lyukra fut, de aztán nagyjából
mégis új emberként tér haza. Nem bujkál tovább az egykori szerelem elől, s a nő
helyett már inkább a fogába ragadt citromdarabka köti le minden figyelmét.
Reisz jó pillanatokat csíp el, de sajnos a magyar alternatív
filmekre jellemző pozőrség és modorosság nála is tetten érhető; ugyanakkor
vitathatatlan, hogy a VAN-nál érezni hosszú
idő után először, hogy „kérem, itt
valamiféle paradigmaváltás van kibontakozóban”.
Az amatőr színészek azért jócskán
visszavetik a sztorit, így kissé nehézkes - nézőként - belehelyezkedni a
történetbe. A főszereplő Áron karaktere
is kifejezetten mesterkéltnek és természetellenesnek hat bizonyos jelenetekben...
A 21. századi Budapest-életérzést azonban Reisz előtt még senkinek sem sikerült
ilyen érzékletesen megragadni. Ezért mindenképp jár a piros pont!
…no persze nem a nagyközönségnek
készült a VAN, de kérdés, hogy ezt a keserédes
„pesti” ízt, ezt a szeletnyi kis „magyar
balkánt”, békávéstul, Sziget Fesztiválostul,
romkocsmástul, főzelékfalóstul
mennyire kajázza be mondjuk a vidéki átlagember, akinek jószerivel lövése sincs
erről az egészről.
Kicsit furcsa, kicsit
megmagyarázhatatlan, de a miénk!
70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése