A Csillagainkban a hiba írójának legfrissebb regényéből készült filmadaptáció
a Papírvárosok… Jelen esetben azonban
nincsenek halálos kórral küzdő tizenévesek, nincs valós tragédia, s a szerelem is csupán
tinédzser szemszögből kerül a fókuszba – nincs végletesség…
Az alapanyag egészen kiváló, Jake Schreier direktornak pedig egy
rahedli ifjú színésztehetség állt a rendelkezésére, hogy a filmjét – amely bár nem
olyan erőteljes, mint a Csillagainkban a
hiba, és nem olyan mélyenszántó, mint a Sráckor
– valóban szerethetővé varázsolja. Jelentjük: „küldetés teljesítve”!
Radar diadalittas arckifejezése az Angela-val eltöltött első éjszaka után, Ben bebaszós szcénái, s Lacey
iránt érzett olthatatlan vágya… Mind, mind felemelő és emlékezetes
pillanatok, nem beszélve arról, hogy Nat
Wolff (Csillagainkban a hiba; Stuck in love) személyében egy igazi, szuggesztív főszereplője is van a filmnek!
A Papírvárosok nem olyan átütő és intenzív, mint a korábban már emlegetett
„pályatársak”, de kétségtelenül nagyon hangulatos kis mozi, amelyet – tini-krízishelyzet ide vagy oda -
mindvégig körülleng az amerikai kertvárosi miliő gondtalan békéje és nyugalma.
Persze ez számunkra kissé ’szokatlan’, de hidd el, „odakint” nem olyan nagy ügy,
hogy néhány kalandra éhes tini gondol egyet és elindul autóval Orlando-ból New Yorkba a szülők járgányával… It’s not a big deal!
Quentin romantikus nyomozása/utazása
kifejezetten izgalmas és érdekfeszítő! Teljesen érthető, hogy a srác - miután végre
esélye nyílik arra, hogy a gyerekkora óta dédelgetett álmot valóra váltsa –
igyekszik mindent megtenni a „siker” érdekében. A hőn áhított lány egy
feledhetetlen éjszaka után nyomtalanul felszívódik, hősünk pedig barátaival
karöltve nyomozásba kezd, hogy felkutassa szerelmét, a féktelen, zabolázatlan,
titokzatos Margo-t.
Schreier tök jól mutatja meg, igazi kamasz-perspektívából, hogy tizenévesen mennyire hajlamosak vagyunk
túldimenzionálni a dolgokat. Margo
személyét egészen a film végéig egyfajta különös misztikum lengi körül, majd
természetesen jön a felismerés: mindnyájan emberek vagyunk, nincs csoda, nincs
varázslat.
A Papírvárosok tulajdonképpen egy kedves kis ’felnövéstörténet’, keserédes tanulsággal; kedvelhető, átélhető,
kell ennél több?
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése