2015. október 11., vasárnap

Knock knock


Régóta készül már a premierre Eli Roth „újdonsült” pszicho-thrillere a Knock knock. Eredetileg 2014 őszére volt tervezve a debüt, de végül a Lionsgate úgy döntött, hogy kisköltségvetésű projekt lévén, a 2015-ös Sundance-en mutatja be elsőként a Keanu Reeves nevével fémjelzett torture movie-t.
Az 1977-es „klasszikus” B-mozi, a Death game adta az inspirációt a rendező számára, aki modernizálta és 21. századi kontextusba helyezte a sztorit. 


Kip-kop, ki kopog?
Két „super hot”, szanaszét ázott, vizes pólós versenyről szabadult csajszi áll az ajtóban. Cukik, segítséget kérnek, a 43 éves, családos Keanu pedig – akit épp otthon felejtett a hétvégére a family - jóravaló humanoidként segíteni próbál a „bajba jutott” bombázókon. Betakargatja őket - hogy ne fázzanak -, forró teát készít nekik, megszárítja a csuromvíz topokat… A csajok pedig „felmelegednek”, ahogy illik, s jöhet is a threesome
Csakhogy Genesis és Bel nem elégszik meg egy hármasban eltöltött forró éjszakával… 


…mindvégig ott lóg a levegőben a „horror”, Roth pattanásig feszíti a húrt. Végül aztán tőle szokatlan módon inkább egyfajta bizarr, szatirikus mederbe tereli a cselekményt – hasonlóképpen <csak sokkal agresszívebben> „járt el” annak idején a 2009-es, bravúros ausztrál torture mozi, a The loved ones -, azzal együtt, hogy persze azért kijut a feszkóból is bőven.
A Knock knock a rendező tapasztalatának és profizmusának, s a történet sodró lendületének és 'finom', nyomasztó hangulatának köszönhetően mindvégig képes fenntartani a figyelmet, még úgy is, hogy azt a kis filmvégi, erkölcsi konklúziót leszámítva nem sok tanulsággal szolgál.
Bár egy-egy ügyes kis monológot azért találni, s a csajok elmebeteg „játéka” is rendkívül sokat mondó… Nem, nem a „színészi”, bár kétségkívül Lorenza Izzo és Ana de Armas egészen jól szerepel…


Összességében van azért hiányérzet, Roth mozija viszont mégsem egy elhanyagolható darab. Persze ha már „elmebeteg banzáj” és ’őrület’, akkor lehetett volna merészebb a direktor… de azt is értjük, hogy a számos trancsír mozi után, ’légiesebb terrort’ szeretett volna vászonra álmodni az újhullámos horror-guru. 


Szerintünk, ha nem is maradéktalanul, de Roth teljesítette a kitűzött célt. Az már más kérdés, hogy ez mi módon találkozik a közönség és a szakma igényével és elvárásaival…
A kritikusok ízekre szedték a hivatalosan október 9-én debütáló Knock knock-ot. Mi úgy véljük, hogy kissé érdemtelenül…

65%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése