A történet valamelyest ismerős,
főként annak, akinek volt már szerencséje Linklater
klasszikus „Mielőtt – trilógiájához”;
viszont Chris Evans első rendezése mégsem
lett egy szimpla Mielőtt felkel a nap - utánérzés:
Evans nem egy olcsó Richard
Linklater epigon.
A különféle lelki és párkapcsolati
gebasszal kínlódó férfi és nő egymásra találás – története főként Evans légies,
egyáltalán nem tolakodó fogalmazásmódja miatt olyan szívhez szóló.
Bár az újdonsült rendező – ez ugye
„Amerika kapitány” első direktori
munkája – nem jár meg olyan mélységeket, mint Linklater, s a jazz zenész Nick
és az élete darabkáival „kirakózó” Brooke
sem annyira karakteres és emblematikus figura, mint Ethan Hawke és Julie Delpy
volt; de azért elhangzik itt kérem
egy-két valóban fontos mondat; anélkül, hogy úgy éreznénk, hogy Evans-t a
tanító szándék vezérelné, vagy hogy ne adj Isten papolni akarna.
A Before we go nagy erénye, hogy nagyrészt sallangmentes, rendezői
debüthöz képest meglepően letisztult és stílusos, a főszereplői remekül
teljesítenek (Chris Evans, ha nem is
sziporkázik, de megkapóan játszik, Alice
Eve pedig „sugárzó” jelenség), s az egész film rendkívül humánus és
emberközeli.
Evans rendezői bemutatkozása kellemes filmélmény, a vérbeli, vérmes romantikát - szerencsére - nélkülöző romantikus mozi.
Szerettük!
(November 12-étől a magyar
filmszínházakban!)
75%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése