…nem volt ez egy könnyű szülés…
A Playing it cool jeleneteinek zömét már 2012-ben leforgatták Los Angelesben, majd a rendező közel 2 éven át formálta, alakítgatta a nyersanyagot…
Nem tudjuk, hogy végül mennyi
sallangot sikerült lehántania Justin Reardonnak – tételezzük fel, hogy csak és
kizárólag pozitív irányba mozdította a hosszas utómunka a projektet -, de tény,
hogy még így is akad jó pár olyan komponense a filmnek, amelyre ráfért volna
egy kis módosítás.
Nem a színészekkel van itt a
probléma, hisz Chris Evans
magabiztos, mint mindig, és Michelle Monaghan
is őrjítően cuki, ráadásul az Evans
által alakított forgatókönyvíró srác haveri galerije is tisztességgel odateszi magát. Jók a karakterek na!
…és még a flashbackek is egészen elegánsan lettek beépítve a film szövetébe,
nem beszélve arról a kis animációs ’intermezzoról’ a játékidő derekán, ami szintén
ügyes és ötletes!
…a probléma a szkript következetlenségeivel
van. …és hát hiába sejtjük – mit sejtjük, tudjuk – már nagyjából az első 10
perc után, hogy mire fog kifutni a sztori, azért a kifejezetten sablonos és
elcsépelt – összecsapott (?) - lezárás nem esett jól. Főként azért, mert a film
bő első fele teljesen rendben van!
…még akkor is, ha Chris Evans magához képest túl sokat
picsog, s Monaghan karakterének
ragaszkodása az egyértelműen fasz és arrogáns vőlegényhez kifejezetten
érthetetlen - és több szempontból is magyarázatra szorul(na).
Ambivalens mozi a Playing it cool, mert egyrészt klisés és
következetlen, másrészt pedig – Monaghan
kisasszony kisugárzása, vagy Chris Evans
vitathatatlanul erős jelenléte miatt, ki tudja… - egészen kedvelhető is.
Ezt add össze! Mi megtettük,
szerintünk:
60%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése