2015. november 15., vasárnap

Playing it cool


…nem volt ez egy könnyű szülés…
A Playing it cool jeleneteinek zömét már 2012-ben leforgatták Los Angelesben, majd a rendező közel 2 éven át formálta, alakítgatta a nyersanyagot…
Nem tudjuk, hogy végül mennyi sallangot sikerült lehántania Justin Reardonnak – tételezzük fel, hogy csak és kizárólag pozitív irányba mozdította a hosszas utómunka a projektet -, de tény, hogy még így is akad jó pár olyan komponense a filmnek, amelyre ráfért volna egy kis módosítás. 


Nem a színészekkel van itt a probléma, hisz Chris Evans magabiztos, mint mindig, és Michelle Monaghan is őrjítően cuki, ráadásul az Evans által alakított forgatókönyvíró srác haveri galerije is tisztességgel odateszi magát. Jók a karakterek na!
…és még a flashbackek is egészen elegánsan lettek beépítve a film szövetébe, nem beszélve arról a kis animációs ’intermezzoról’ a játékidő derekán, ami szintén ügyes és ötletes! 


…a probléma a szkript következetlenségeivel van. …és hát hiába sejtjük – mit sejtjük, tudjuk – már nagyjából az első 10 perc után, hogy mire fog kifutni a sztori, azért a kifejezetten sablonos és elcsépelt – összecsapott (?) - lezárás nem esett jól. Főként azért, mert a film bő első fele teljesen rendben van!
…még akkor is, ha Chris Evans magához képest túl sokat picsog, s Monaghan karakterének ragaszkodása az egyértelműen fasz és arrogáns vőlegényhez kifejezetten érthetetlen - és több szempontból is magyarázatra szorul(na). 


Ambivalens mozi a Playing it cool, mert egyrészt klisés és következetlen, másrészt pedig – Monaghan kisasszony kisugárzása, vagy Chris Evans vitathatatlanul erős jelenléte miatt, ki tudja… - egészen kedvelhető is.
Ezt add össze! Mi megtettük, szerintünk: 

60%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése