Na már most, marhára nem
rajongunk ezekért a futószalagon gyártott young
adult termékekért, de muszáj bevallanunk: a Maze runner első részét csíptük, még akkor is, ha nem volt egy
faltól falig tökéletes mozi. Éreztük benne az újító szándékot, a sztori
friss volt, a megközelítés nemkülönben, Wes
Ball pedig egészen feszesre szerkesztette a jeleneteket.
Bíztunk tehát a reményteli
folytatásban!
Sajnálatos módon Ball nem tudta megismételni az első rész
„hellyel-közzel bravúrját”, de még
így is elmondható, hogy a Tűzpróba
a kategóriájában nagyjából az élbolyban foglal helyet!
A poszt-apokaliptikus látvány nagyon rendben van, a fényképezés rendkívül
toppos! …és hát óriási büszkeség, hiszen hazánkfia, Pados Gyula felelt az operatőri munkáért! Akárhogy is, a képek nagymértékben befolyásolják a film
végső megítélését - a képek pedig
zseniálisak!
Nyilván ez önmagában még nem
jelent semmit, de a The scorch trials
semmivel sem rosszabb, mint a pályatársak! Az akciók tempósak, Dylan O’Brienben pedig (a főkarakter)
megvan az a szuggesztivitás, ami egy ilyen kulcsszereplővel szemben jogos elvárás.
Persze, csak úgy, mint Az éhezők viadala esetében, az alkotók
itt is meglehetősen szűkmarkúan bánnak az infókkal és komótosan vezetik a
cselekményt. Félő tehát, hogy a Maze
runner sem tudja majd megúszni, hogy a harmadik - egyébként záró – etapot a
minél nagyobb profitszerzés reményében kettészabdalja a stúdió.
A Tűzpróba a többi hasonszőrű mozihoz képest szerényebb költségvetéssel
készült, mégsem érezni rajta az alacsonyabb büdzsé tipikus hátulütőit (béna
CGI, ’olcsó’ helyszínek stb. stb.), ráadásul az is becsülendő, hogy a rendező
egészen vérszomjasra vette a figurát, már ami a „buggyantakat” - James Dashner
zombijait - illeti.
A Maze runner második része nem váltja meg a világot, de egyszeri
kikapcsolódásnak pont megteszi.
Az előző részt ugyan jobban bírtuk,
de végül is ez is elmegy szódával!
65%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése