…szóval íme egy zsír új Blumhouse ’product’, ami annyira friss,
hogy az USA-ban is csak 2016 elején debütál!
Kevin Greutert rendező még valamikor a ’90-es évek közepén,
vágóként kezdte a szakmát, de a reklámok és videó klipek után gyorsan
átnyergelt a játékfilmek világába, azon belül is a horror zsáner vált a
szakterületévé. Tulajdonképpen „végig vágta” mind az öt Fűrész epizódot, majd a Saw
6. felvonásánál már rendezőként is bemutatkozott. Aztán 2014-ben szállított
egy bitang rossz horrort (ez volt a Jessabelle),
és most itt van a Visions, ami ugyan
nem váltja meg a világot – továbbra sem -, de ez talán Greutert eddigi legösszeszedettebb munkája.
Még akkor is, ha az alap sztori
tulajdonképpen a 2007-es Betolakodó
c. ultra kemény francia horrorból táplálkozik… és ha már párhuzam, akkor a Skeleton key is megidéződik néhány röpke
pillanat erejéig, bár – és ez abszolút a forgatókönyvírók érdeme - a Visions tényleg egy egészen ügyes ötleten alapul. Igaz, hogy kis túlzással ez az egyetlen
megsüvegelendő eleme a filmnek, de mivel Blumhouse
produkcióról beszélünk, és ugye manapság a horrorban az erős – na jó, ne
túlozzunk, fogalmazzunk inkább úgy, hogy „az elfogadható” – szkript ritka, mint
a fehér holló, ezért a Visions minden
szempontból pozitív csalódás.
No ne gondolj semmi rendhagyóra,
de Greutert egészen jól szövi össze a
thriller zsánerelemeit a horrorral, és még egy kis nyomozós okoskodásra is
futja neki.
A történet a tucat-horrorok
jellemző felütésével indul: Eveleigh
csodával határos módon éli túl az autóbalesetet. A másik kocsi sofőrjének azonban
nincs akkora szerencséje: az állapotos nő sajnálatos módon elveszíti kisbabáját...
Hősnőnket természetesen majd’ egy év után is emészti a lelkiismeret, de miután
teherbe esik, férjével új életet kezdenek, s egy bortermelő vidéken telepednek le. A
ház csodás, a környezet festői, Eveleigh
azonban nem talál nyugalmat, hamarosan furcsa látomások kezdik el kísérteni…
A színészi játék abszolút
B-kategória: sem Isla Fisher (Ünneprontók ünnepe; Szemfényvesztők),
sem Anson Mount (A biztonság záloga; Egy cipőben) nem tud túllépni a saját
korlátain.
A Visions azonban – fáj bevallani, de - egy viszonylag jól sikerült Blumhouse produkció, amelynek története
végre nem csupán a színtiszta transzcendentalitásra épít, amelyben nincsenek ócska,
elhasznált jump scare-ek, s amely
igyekszik a saját útját járni.
Blumtól már viszonylag kevéssel is beérjük…
60%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése