A „meddig mennél el a szeretteidért egy krízis helyzetben” frázis
mindig elevenébe talál.
Az Úgy fent, mint lent és az Ördög
rendezője, John Erick Dowdle is
ezzel a közhelyes szituval operál, és bár egy-két oda nem illő elemet a direktor „sikeresen”
beemelt – vagy véletlen benne felejtett (?) - a kontextusba, a No escape egészen jól vizsgázik!
Egy amerikai család Délkelet-Ázsiába utazik az új élet
reményében: apukának jövedelmező munkát ajánl az ottani konszern, érkezés,
kipakolás, „hurrá, megérkeztünk, irány a
swimming pool!” …hamarosan azonban egy véres polgárháború kellős közepén
találja magát a Dwyer family. „Nincs menekvés…”
Időközben kiderül: az egyetlen
lehetőség, hogy a szomszédos Vietnám
menedékjogot nyújtson a családnak, addig azonban számos akadályon kell átvergődnie
magát az Owen Wilson vezette
famíliának…
Apropó Owen Wilson! Egészen meglepő, de a fazon teljesen autentikus a
gyermekeit és feleségét foggal-körömmel védő családapa szerepében. Lake Bellel (Hamarosan…; Csak szexre kellesz) egyébként is remek párost alkotnak,
s tulajdonképpen ez az összhang az, ami miatt a No escape igazán működik! Ergo: van kiért, kikért izgulni!
…és ha egy őrjöngő vadállat machete-vel
rohan a gyereked felé, akkor ott nincs pardon, nincs választási lehetőség! Ölni
kell!
A feszültség és az izgalom jó
érzékkel adagolt, ugyanakkor Dowdle mozija
a kötelező köröket is lefutkározza azért... Bár szerencsére nincs
teletűzdelve a film bárgyú nagyjelenetekkel, mégis van egy-két indokolatlan,
felesleges - a narratívához nem igazán passzoló - szcéna, mely nélkül simán zsigeribb és hatásosabb
lehetett volna a No escape.
Pierce Brosnan karaktere rendben van, de „Kenny Rogers”-szel egy olyan vonulatot visz az egyébként drámai szituba, ami kissé stílusidegen és a klasszikus akciófilmes
klisékhez igazodik - ez a hangvétel pedig egész egyszerűen nem áll jól a sztorinak. Ezt nyugodtan hanyagolhatták volna az alkotók, de
legalábbis tálalhatták volna stílusosabban és realisztikusabban a „felmentő
sereg” megjelenését - illetve jelenlétét.
…no és persze a sztereotípiák is
működnek, vannak a jók és vannak a rosszak, de talán ez már kisebb hiba, hiszen
valahogy mégiscsak muszáj volt megkülönböztetni egymástól a két ellenpólust.
A fókuszban pedig a családi dráma
és a krízis helyzet áll, ami kétségkívül pattanásig feszült.
A záró képsorok nagyon Hollywood-kompatibilisek, valószínűleg
nem árulok el nagy titkot: „minden
jó, ha a vége jó”…
Hányatott sorsú filmről van szó,
a No escape ugyanis már 2013 óta csak
a bemutatóra vár, végül csupán ez év szeptemberében került az amerikai
mozikba.
Tulajdonképpen egy sikeres projektről
beszélhetünk, hiszen az igen szerény 5 millió dolláros büdzsét már a nyitóhétvégén
túlszárnyalta a film, jelenleg pedig már 30 millió körüli bevételnél jár, ami közel
sem rossz eredmény.
A kritikusok véleménye megoszlik
a filmről, a nézők azonban úgy tűnik, hogy szeretik Dowdle low-budget akció-thrillerét.
Azt az egy-két negatívumot leszámítva alapvetően nekem sem volt ellene kifogásom!
70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése