A Mount Everest - miként e film is - ellentmondásos, megosztó „jelenség”!
Megmászható? Végül is igen, volt
már rá precedens. Nagy a kockázat? Nem nagy: óriási!
Lehet fanyalogni, de felesleges… Az
1996-os sajnálatos tragédiát Kormákur
mozija ugyanis mesterien tárja elénk (nem „feltárja”, „elénk tárja”),
hihetetlen látvánnyal, drámaian, izgalmas dramaturgiával.
Ráadásul az Everest a Csomolungma-expedíciók
elüzletiesedéséről sem csupán rébuszokban beszél; konkrétan elhangzik valahol a
film derekán a Josh Brolin által
játszott karakter szájából: „65 ezer
dollárt fizettem ezért a kalandért, vigyázzatok a seggemre!”.
A film főszereplője, az
új-zélandi „8000-es” mászó, Rob
Hall a ’90-es évek első felében kezdett fizetős túrákat szervezni a világ
legmagasabb pontjára. 1996-ban több profi is „csúcsra járatta” a
bizniszt, mondhatni „nagyüzem” volt az alaptáborban: Scott Fisher (Jake Gyllenhaal)
az amerikai vagány is fenn volt a maga turnusával - az ő 'hegyi vezetője' volt a világhírű orosz
hegyfenomén, Anatolij Bukrejev (Bukrejevvel végül 1997-ben egy lavina végzett az Annapurnán).
Kormákur alkotása igyekszik a lehető legpontosabban visszaadni az
eseményeket, de épp ezért kicsit el is aprózódik. Az egyébként érdekes, bohém
karakter, Scott Fisher háttérbe
szorul – Gyllenhaal, mint mindig,
most is nagyszerű! – és nagy sajnálatomra Bukrejev
sem kap kellő figyelmet, pedig tulajdonképpen ő volt a sajnálatos eseménysorozat
kulcsfigurája és hőse.
Az Everest mindennek ellenére is hatásos mozi, és nemcsak a lélegzetelállító
látvány miatt! Baltasar Kormákur egy
minden ízében átélhető, fajsúlyos, letaglózó katasztrófa-drámát rendezett; a 2
órás játékidő ellenére feszes tempót diktál, és kerüli a hollywoodi giccset –
pedig itt aztán lett volna rá lehetőség bőséggel…
Keira Knightley és Jason
Clarke telefonbeszélgetése pl. rendkívül szívszorító - szimfonikus
nagyzenekari aláfestés nélkül is!
A kiváló színészgárda ugyan nem
kapott akkora teret, mint vártuk – az Everest
sok szereplőt, sok karaktert mozgat egyszerre –, de mindenki sikerrel ragadta
meg az adott figura lényegét.
A hideg a csontunkig hatol, a
tériszony őrjítő, az oxigénhiány fojtogat…
Baltasar Kormákur végül is megcsinálta!
„A hegyek nem stadionok,
melyeken teljesítményt mutatok be, a hegyek katedrálisok, melyeken a vallásom
gyakorlom… Úgy megyek oda, mint ahogy az emberek imádkozni mennek. Büszke
csúcsaikról visszatekintek a múltba, álmodom a jövőről és szokatlan intenzitással
megélem a jelen pillanatot is… látásom kitisztul, visszanyerem erőmet. A hegyek
között a létezést ünneplem. Minden úton újjászületek.” (Anatolij Bukrejev –
Annapurna, Bukrejev emlékhely)
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése