2016. február 15., hétfő

A boldogság erődje - Fort Bliss


…már 2012-ben befejeződtek a film forgatási munkálatai, végül csupán 2014-ben kerülhetett az amerikai mozikba a Fort bliss, mely egy Afganisztánból hazatérő felcser (katonaorvos), Maggie Swan katonatiszt családi drámáját, s a „military lét” nehézségeit helyezi fókuszba. 


Claudia Meyers, Andrew Niccol kissé felemás, hasonló hangvételű és témájú Good kill-jével ellentétben okosan az emberi drámára helyezi a hangsúlyt és csak nagyon keveset törődik az ’USA vs. Afganisztán’ egymásnak feszüléssel. Remek döntés! Nincs levonva semmiféle együgyű, propaganda ízű konzekvencia, Meyers nem foglal állást, csupán megmutatja, hogy milyen következményei lehetnek a katonásdinak egy ember (anya!!!) családi életére, viszonyaira nézve.


A Michelle Monaghan által nagyszerűen életre keltett Swan őrmester 15 hónap után tér haza a frontvonalról, s bizony nem igazán mesébe illő a fogadtatás. Bár volt férjével egészen okés a kapcsolata, kisfia Paul elidegenedett tőle a hosszas távollét alatt: Maggie-nek újból édesanyává kell válnia, újból el kell nyernie 5 éves fia bizalmát úgy, hogy közben Afganisztán gyötrő emlékei is nyomasztják. Szerencsére nem tobzódunk béna flashbackekben. Van retrospekció, de Maggie visszaemlékezései inkább a karakter mélyebb megismerésében segítenek – érezhetően nem a meghökkentés és a háborús szörnyűségek triviális módon történő elemzése/bemutatása volt velük a rendezői szándék...


Monaghan kiválóan helyt áll, simán olyan kaliberű színésznő, akire fel lehet építeni egy ilyen jellegű – komplexebb - sztorit.
Claudia Meyers rendezése visszafogott, s többnyire sallangmentes - igaz, a film vége felé azért akad egy-két indokolatlanul "túlreagált" jelenet… 


A forgatókönyv összességében kerüli a sablonokat, Meyers karakterei pedig elég érdekesek ahhoz, hogy a Fort bliss katona drámájának közel 120 perce végig fenn tartsa a figyelmünket.


Claudia Meyers második szerzői filmje kiegyensúlyozott munka! A bátorság és a vagány bevállalósság azonban hiányzik belőle, de Michelle Monaghannek hála egy egészen emlékezetes – jó értelembe vett – „minimál dráma” született. 

70%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése