A viszonylag komoly kritikai
visszhangot kiváltó Fruitvale station rendezője,
Ryan Coogler öreg rókákat megszégyenítő
magabiztossággal vette kezébe a gyeplőt, s támasztotta fel tetszhalott
állapotából a Rocky-franchise-t. Egy huszáros vágással új mederbe terelte a cselekményt, s a Creed fókuszába a fiatal, ambiciózus
feka ökölvívót, Adonis Johnsont, Rocky egykori ellenfelének/barátjának
fiát állította.
A Creed tulajdonképpen tök sematikus, a klasszikus mester-tanítvány
toposz legelcsépeltebb motívumait használja, mégis dinamikus, élvezhető és jó
ritmusú box film; méltó folytatása Sly emblematikus,
mára már kultikusnak számító sorozatának.
Igen, ez a film „túlreagált”, patetikus,
és meglehetősen szentimentális; de mivel jól bánik a közhelyekkel, s ízlésesen
tálalja a „giccset”, egy pillanatig sem érezzük cikinek: Creed heroikus küzdelme az „elemekkel” maximálisan átélhető!
…pláne úgy, hogy az elszánt
fiatal egy olyan karizmatikus mester segítségével száll a ringbe, mint Sylvester Stallone, alias Rocky Balboa!
Sly már begyűjtötte a Golden
Globe-ot a filmben nyújtott alakításáért, és jó eséllyel pályázik az Oscarra is. Persze lehet vitatkozni
azon, hogy mennyire szól pusztán a személyének a jelölés, s mennyire részrehajló
és szenzációhajhász az Akadémia, az
azonban tény: Stallone sosem volt még
ennyire magával ragadó, s ennyire szuggesztív. Talán egyszer, annak idején a Coplandben…
Mindez a figurának is köszönhető,
hisz Rocky most először igazán „emberi”:
elesett öregember, akinek épp úgy szüksége van a fiatalság támogatására, mint
az ifjúságnak a bölcs mester több évtizedes tapasztalatára.
Michael B. Jordan és Sly
jó kis csapatot alkotnak, s tulajdonképpen az ő kiválóan funkcionáló kettősüknek
köszönhetően képes átlépni a Creed
önmaga - valamint a Rocky-hagyaték -
árnyékán.
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése