Különös ambivalencia. Az elsőfilmes
Liam Gavin komótos, lassú folyású
horror – helyesebben: horrorisztikus vonásokat mutató - drámáját a kritika
imádta, a publikum viszont értetlenül, fejvakarva fogadta.
Nem egy közönségbarát mozi az A Dark Song. A film Wales hideg-rideg kontextusába röpít, azon belül is egy vidéki
kúriába, ahol a hitevesztett, elkeseredett asszony, Sophie, és a bohém, szedett-vedett külsejű és jellemű „túlvilág-szakértő”
Joseph egy sötét, keserves, több
hónapon át tartó kísérletnek veselkedik neki. A cél: a fekete mágiát segítségül
hívva megidézni Sophie őrangyalát –
majd az asszony halott gyermekének szellemét.
Ghost horrorokkal tele a padlás, az író-rendező Liam Gavin azonban új megközelítést
alkalmaz, és a felvezetésben – illetve a film első 2/3-ában – a szertartás
lelki folyamataira fókuszál, s a procedúra metódusát, valamint a résztvevőkre
gyakorolt hatását mutatja be – közel dokumentarista részletességgel. Persze mindez
nem azt jelenti, hogy egy szellemidézős „kisokost” kapunk a mozijegy áráért, de
ennyi démoni, okkult jelképet még biztosan nem láttunk annak előtte a vásznon. Ráadásul
ezúttal pontról pontra, lépésről lépésre követhetjük a – khmm - folyamatot…
Egyfajta démoni színdarabként/kamaradrámaként
egészen remekül funkcionál a film - nagyjából a játékidő derekáig. Izgalmas a
két főszereplő kapcsolatának furcsa rezgése, egymásra hatása. Gavin kiváló érzékkel titkolózik. Végül
aztán – érthetetlen módon - egy kézenfekvő megoldást választ a lezáráshoz,
mellyel tulajdonképpen zárójelbe teszi az addig látottakat.
…és – vigyázat, nem bedőlni a
misztikumnak! – triviális fordulat és „álmagyarázat” a legvégén!
Bízunk benne, hogy Liam Gavin legközelebb nem blöfföl
ekkorát, mert végül is figyelemre méltó és tehetséges fazon ő!
65%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése