2017. december 25., hétfő

Az alapító - The Founder


Milyen szép lenne, ha arról szólna a történet, hogy a San Bernardino-i testvérpár jött látott és győzött. Az ötlet azonban sok esetben édes kevés. Pláne, ha nem társul kellő elszántsággal, akarással – valamint kegyetlen törtetéssel, arroganciával, és „embertelen” kitartással.
A meki-sztori nem tipikus amerikai sikertörténet, bármennyire is azt sugallja a brand, bármennyire is családbarát a meki-ideológia – mindez csupán a marketingkommunikáció része.


1984-ig, a márkanév abszolút felfutásáig ott állt a híres aranyívek filozófiája mögött "az ember". Ray Kroc. Aki nélkül nem lenne McDonald’s franchise. Aki meglátta a lehetőséget Dick és Mac McDonald kisvárosi gyorséttermében. Azaz: Dick és Mac McDonald invenciózus, forradalmi ötleteiben.
Kroc vércseként csapott le a bizniszre, majd idővel – volt már ilyen eset a történelemben nem is egy – klasszul kialmozta a McDonald – tesókat a saját üzletükből. Persze korántsem ennyire egyszerű a sztori. Dick és Mac maradi, kicsit sem üzletközpontú, konvencionális nézetei ugyanis valóban gátolták az előrehaladást – és Kroc nagyravágyó terveit. Az idealizált, elképzelt burger-birodalom nem működhetett volna abban a formában, ahogy azt a fivérek megálmodták. Legalábbis Kroc nélkül ekkora méreteket biztosan nem ölthetett volna a „meki”.


Ray Kroc izgalmas figura. Tenyérbemászó, mindenkin átgázoló ripacs business man – az a fajta, aki a saját anyját is húsz fillérért… Ugyanakkor van a pasiban valami, ami elismerésre, csodálatra készteti az embert. Az elszántsága, a kitartása...


Michael Keaton pompás színész. Legfőképpen miatta emlékezetes a The Founder. Képes a karakter árnyalatait, színeit megvillantani. Kár, hogy Rob Siegel forgatókönyve nem biztosít a számára megfelelő mozgásteret. És nagy kár, hogy a dráma kicsit „csorba”, nincs kellőképpen kiélezve – pedig John Lee Hancock (A szív bajnokai; Banks úr megmentése) megbízható hollywoodi mesélő, akiben megvan a képesség, hogy megfelelően interpretáljon egy ilyen tipikusan amerikai történetet.  


A The Founder csak úgy elcsordogál. Igaz, szórakoztatóan teszi mindezt. Keaton lubickol a szerepben és tulajdonképpen a teljes színészgárda kiválóan muzsikál. 


A film azonban meglehetősen egyoldalúan közelít a meki-jelenséghez – figyelmen kívül hagyva a kellemetlen(ebb) szegmenseket. No persze eredettörténet lévén szó, nem is vártunk határozott állásfoglalást – gasztro-bírálatot -, de némi kritikai él, vagy legalább egy kis élcelődés elfért volna. Vagy akár részletgazdagabb történetmesélés…

65%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése