2017. december 12., kedd

Sweet Virginia


Bár már régi motoros, Jon Bernthal karrierje most van igazán felívelőben. A 41 éves kiváló karakterszínész rendkívül erős évet tudhat maga mögött. Szerepelt a csúcsszuper Wind Riverben, az esztendő legcoolabb mozijában a Baby Driverben, s a Shot Callerben is lehetőséget kapott, mely az igazán tökös, szikár börtönfilmek sorát gyarapítja.


A Sweet Virginia ismét egy újabb szín. Egy csendes, hallgatag, feszült, depresszív thriller, amely a ködös, felhős Alaszkában játszódik.
Nincs tehát napos Virginia. Ne is reménykedj! Esetünkben a megnevezés egy motelt jelöl, amelyet az egykori – Virginia államból származó - rodeo bajnok örökölt elhunyt testvérétől. A fickó távol a múltjától magányosan, rendkívül akkurátusan vezeti a szállót. Olykor meggyűlik a baja a betévedő balhés vendégekkel, de semmi több.
Alaszka amúgy is egy végtelenül nyugodt hely. 


Egy nap azonban egy idegen besétál záróra után a helyi bárba és rezzenéstelen arccal lemészárolja az ott pókerező három férfit. A gyilkos végül maradni kényszerül a városban, és Sam panziójában, a Sweet Virginiában ver tanyát.
Hamar fény derül a gyilkosságok okára, de minden másként sül el, mint ahogy azt az értelmiszerző(k) kitervelték. S így Jamie M. Dagg mozija szépen lassan egyre kíméletlenebbé és feszültebbé válik.


Elképesztő agresszió és feszkó munkál mindvégig a filmben – a felszín alatt. Frusztrálóak a képsorok, nyugtalanítóak az események. Dagg kivételesen jó mesélő. És bár viszonylag sok szálat és szereplőt mozgat a film, valójában végtelenül egyszerű a konfliktus. És ebből adódóan végtelenül egyszerű lesz aztán a megoldás is.


Nagyon érdekes a sztori, mely hétköznapi, puritán jellege ellenére is kivételesnek hat.
Mert, hogy izgalmasak a karakterek! Titokzatosak és talányosak. Bernthal nagyszerű, de a legkiválóbb mégis Christopher Abbott, aki félelmetes hitelességgel kelti életre a szociopata bérgyilkost. Lehengerlő minden egyes szcéna amelyben Abbott szerepel; Bernthallal együtt pedig iszonyúan erős párost alkotnak.
S ami szintén hozzátesz a Sweet Virginiához, az a kontextus, azaz az atmoszféra: a párás, ködös, esőáztatta Alaszka. A kis összetákolt faházikóival, jellegzetes utcaképeivel, szűkszavú lakóival, az ivókkal és pubokkal, s a nyomasztó – vihar előtti – csönddel.


Jamie M. Dagg filmje végén nincs katarzis, nincs feloldozás. Mert ez a történet csak „szimplán el van mondva”.
A direktor mindennek kellő időt hagy: főként a karaktereinek és a színészeinek. Egy ilyen drámai színezetű noir-os thrillerben pedig ez a lehető legjobb húzás, amit rendező tehet.


Végig egyenletesen fenntartott magasfokú feszültség, emberi dráma, finom karakterábrázolás, és izgalmas színészi játék.
Az év egyik legmarkánsabb thrillere!

80%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése