1922 az év, amikor a redneck farmerben, Wilfred Jamesben megmozdul a kisördög - az „áskálódó” -, és miután
nem tud konszenzusra jutni feleségével a családi földterületet illetően, úgy
határoz, hogy elmetszi az asszony torkát: megszabadul a problémától. Nem is sejtve,
hogy ezzel mekkora gyilkos – öngyilkos (?) - terhet vesz a nyakába.
A film alapjául szolgáló Stephen King kisregény egyfajta modern Bűn és bűnhődés-történet, amelyben a
horror zsáner szakavatott tudoraként számon tartott King ismét komoly/komor lelki folyamatokat boncolgat. Újfent
bizonyítva, hogy nem csak a zsigeri félelemkeltés királya: jó ismerője a
humánumnak. És mindemellett óriási mesélő!
Az adaptáció jó kezekbe került. Az
ausztrál Zak Hilditch képes King esszenciáját hathatósan tolmácsolni.
Nyomasztó, sötét film az 1922. Nem hibátlan – kicsit tévéfilmes
és darabos -, a Thomas Jane
összeszorított fogai közül kipréselt egysorosokat és a jellegzetes déli
akcentust azonban nehéz lesz feledni. Ahogy az alkotás atmoszférája is igen
emlékezetes!
King Raszkolnyikovja, Wilfred
James valóban megjárja a hadak útját: az „áskálódó” nem győzedelmeskedhet,
a gyönyörű, virágzó farm és földterület az enyészeté lesz, a gonosz felzabál
mindent, James lelkét bekebelezi a
meggyilkolt feleség szelleme - a bűntudat.
Stephen King mindig ugyanarról ír, mégis minden egyes történetében
más és más perspektívából környékezi meg a „sötét oldalt”.
Az 1922 a több, mint korrekt King-adaptációk sorát gyarapítja. Mi
pedig örülünk, hisz a mestert kezdi végre a helyén kezelni Hollywood. És oké, mondhatjuk, hogy lektűr, meg ponyva, meg nem
szépirodalom, de S.K. zsenije és a
pop kultúrára gyakorolt hatása akkor is megkérdőjelezhetetlen.
75%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése