Lehet ekézni a Netflixet –
játékfilmek terén valóban nem teljesít olyan klasszul, mint sorozatok tekintetében -, de az I am Mother ismét bizonyítja, hogy mindenképp szegényesebb lenne a felhozatal, ha
nem lenne a világ legnépszerűbb, legismertebb streaming szolgáltatója.
Adott ugyanis újfent egy
olyan alternatív sci-fi, amit egyetlen Hollywood-i stúdió sem mert a magáévá
tenni. Ugye a 2018-as kiváló Annihilation járt hasonlóan…
Az elsőfilmes rendező Grant
Sputore és az elsőfilmes író Michael Lloyd Green projektje valóban kockázatos mutatványnak
tűnhetett első olvasatra.
Noha a film a sokak által
kedvelt, és manapság igen divatos posztapokaliptikus felütéssel indít, mégsem a
konvencionális dramaturgia szerint alakul aztán...
Asimov hagyatéka jócskán rányomta
a bélyegét Sputore és Green sztorijára, de egyéni árnyalatok is fel-felbukkannak
a szkriptben. S amellett, hogy a történet fogyasztható és kifejezetten lendületes
a tempó is, az I am Mother képes filozofikus tartalmakat is közvetíteni.
Anélkül, hogy modoroskodásra ragadtatná magát.
S ha már Alex Garland neve
felmerült korábban, fontos megjegyezni: az I am Mother afféle klausztrofóbikus
hangulattal bír, mint Garland szenzációs bemutatkozó rendezése, az Ex Machina.
Sputore filmje is egyfajta
rendhagyó kamaradarab. Amelyben a sci-fi vegyül a thrillerrel, drámával - és az
alternatív felnövéstörténetekkel! Sőt, ismerve a filmvégi csavart és fordulatot,
az I am Mother elsődlegesen coming-of-age sci-fiként aposztrofálható. S így már
tényleg kifejezetten érdekes műfajkoktélról beszélünk, pláne ha hozzávesszük,
hogy a Terminator-mozik hangulata és narratívája is megidéződik a történet
során.
Nem beszélve arról, hogy az ismét
patentül és kiegyensúlyozottan teljesítő Hilary Swank karaktere esetében
aligha lehet nem észrevenni a hasonlóságot Linda Hamiltonnal.
De a sok dicséret után muszáj
szóvá tennünk a hibákat is: főként logikátlanságok,
következetlenségek zavarnak be a képbe. Majd a végjátékban a „sokat akar a szarka, de nem bírja
a farka” frázis is relevánssá válik, azzal együtt, hogy ennél meglepőbb és emlékezetesebb
befejezést alig-alig remélhettünk a filmtől. Még úgy is, hogy viszonylag korán
sejthető, hogy nagyjából mire megy ki a játék.
Összegezve: az I am Mother ambiciózus,
innovatív sci-fi. Izgalmas, érdekes, gondolatébresztő alkotás. A fiatal dán
származású Clara Rugaard nevét pedig jobb, ha az emlékezetünkbe véssük! Fogunk
még találkozni vele!
75%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése