Nem, nem a legjobb, de minden
kétséget kizáróan az elmúlt évek legfontosabb magyar filmje a FOMO.
Hartung Attila nem csupán a 21.
század elcseszett értékrendje felett tör pálcát, nem szimplán erkölcscsőszt
játszik, hanem megpróbálja feltárni a probléma gyökerét. Nem kis vállalás…
Fiatal tizenéves lájkvadász
vlogger srácok őrültködnek, gyártják az idétlenebbnél idétlenebb,
tartalmatlanabbnál tartalmatlanabb kontentjeiket. Manapság ez dívik. Így pozícionálják
magukat a tápláléklánc tetejére a srácok.
Az iPhone kamerák mindig aktívak.
A suli buli alkalmával is, amikor a galeri egyik tagja, az egyébként
disztingvált jó fiú Gergő, a party hevében kicsit túlbuzgóan nyomul rá a vele
szimpatizáló Lillára.
Aki nem mellesleg tanárgyerek, így
a későbbi balhé tutira nem úszható meg, nem beszélve arról, hogy Gergő alkoholos
állapotából fakadóan kicsit túlteljesíti a videós kihívást, s kvázi
megerőszakolja a piától totális delíriumba került fiatal lányt.
A film innentől válik igazán
izgalmassá, hisz végigkíséri a szexuális abúzus következményeit. Kiderül, hogy
a videós gang egyáltalán nem találja gáznak Gergő tettét, sőt, az est egyik
bagatell eseményeként tekintenek rá. Úgy vélik, hogy a lány egyébként is „kierőszakolta
magának az erőszakot” kihívó viselkedésével, no para!
Gergő mindeközben tépelődik azért,
de amellett, hogy ő maga sem képes felfogni a történtek igazi súlyát, Hartung
azt is megmutatja, hogy a fiatalok elcseszett gondolkodása az elcseszett
neveltetés eredménye, s a probléma jóval összetettebb annál, hogy néhány idióta
tini agyára ment a netpornó. A gazdag vállalkozó apuka ugyanis csupán annyit
lát az esetből, hogy fia elesik a floridai ösztöndíjtól, s az ő reputációja is
csorbát szenved, ha az eset kitudódik. Így mindent megtesz azért, hogy
eltusolja az ügyet.
Hartung már-már bántóan nyílt és
őszinte. Kellemetlen szembesítés a FOMO a materialista, lélektelen világgal és
a mai fiatalság felszínes, sekélyes értékrendjével. A legkellemetlenebb az
egészben pedig az, hogy Hartung csak egy kicsit túloz. Épp annyira, amennyire a
történet kívánja. Pusztán a mondanivaló, az üzenet érdekében.
A telefonos felvételek kezdetben
kicsit nehézkessé teszik a befogadást, de a sebes, villámgyors vágásokhoz aztán
hamar hozzászokik a szem, s miután megtörténik az a bizonyos kulcsjelenet, már
nem is a film vizualitására fókuszálunk, hanem a sokkolóan valóságos
történetre.
Szexuális szocializáció, pornó
kultúra, egyetemes értékrend, erkölcsiség. Ilyen releváns témákat érint a FOMO.
Nincs ideje mindbe belemélyedni, de rávilágít egy csomó fontos dologra, amelyek
alapjaiban határozzák meg a mai dühös, agresszív, fiatalság világlátását, torz
viselkedésmintáit, közönyét és rezignált nihilizmusát.
Akiknek nem ciki, sőt
kifejezetten mulatságos és magától értetődő, mi több, szórakoztató a 60 éves
hajléktalant egy ezresért táncra bírni, és mindezt természetesen videóra venni.
Bicskanyitogató.
Hartung Attila filmje nem
tökéletes, de a kívánt hatást eléri, s vállalt misszióját messzemenően teljesíti!
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése